Medinet Habu templom látogatása

5

Az ember nem is gondolná, hogy mennyire szociálisak a kecskék. Ragaszkodók, gyengédek, mókások. Az első képen Bogyó van, cumis kecske, ő olyan volt mint az Öreg néne őzikéjében összebújt a pulival meg a cicával, az ajtó előtt. Ott lakott. Minden évben veszek új kecskéket, amikor hozzánk kerülnek vadak és félősek végig kell kergetni őket a kerten, hogy meg lehessen fogni őket. De ahogy időt töltenek velünk, megszoknak kézhez szoknak. Bújósak lesznek. A harmadik képen kiültünk piknikezni, gondoltam megreggelizünk, amíg ők legelnek, de odajöttek és beleettek a tányérunkba. Végül kénytelenek voltunk állva enni. A negyedik pedig egy bakkecske látható. A bakkecskét házőrzőnek is tartják, mert akit meglát annak nekimegy. De őt kézzel nevelték, ezért ilyen bújós lett. A legutolsón a kecskekislány az emberkislánnyal látható.

3

Felajánlották, hogy egy közterületről lekaszált szénát összegyűjthetem az állataimnak. Én pedig paplanhuzatba tömtem bele, talicskára tettem, úgy vittem haza. Tojásgyűjtés: Azért is költöztünk vidékre, mert fontos volt számomra, hogy a gyermekeimnek ilyen élményben legyen része. Sokan azt gondolják, hogy aki falun él az szegény, de a természet, a napsütés, a nyugalom elég ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat.

1

A gyerekkori szomszéd barátnőmmel vagyunk a képen. Egész életünkben barátnők voltunk. Amikor találkoztam vele ,,összeborultam és sírtunk az örömtől, hogy ilyen időskorban tudtunk találkozni." Amikor kérdeztem tőle, hogy milyen az idősek otthon, akkor elszomorodott... Kevés az élettére, pedig nagyon iparkodó asszony volt. A TSZ-ben minket biztak meg minden fontosabb feladattal, mert becsülettel dolgoztunk. Gyerekkorunkban sokszor álltunk együtt a sarokban, talán ezért lettünk ilyen jó barátnők. Őszinte és mély barátságunk van. A találkozásunknál nem tudtunk úgy beszélgetni ahogy szoktunk, mert ,,csendes pihenő volt". A cséplőgéphez jártunk egyszer, ahol kiültünk a kiterített gabonára. A ponyvát összecsomagolta a gépész, ott nagyon közel álltunk a halálhoz, mert nem volt levegőnk. Amikor férjhez mentünk ő leköltözött az ,,alvégre", így kevesebbet találkoztunk. A vasárnapi misén mindig találkoztunk. A jó barátság titka: a megbecsült szeretet és mély bizalom.