Medinet Habu templom látogatása

1

A kép 2019-ben készült Boró barátnőmmel, akivel még az egyetemi felvételin találkoztunk. Miután megtudtuk, hogy mindkettőnket felvettek az MKE-re egyből buszra szálltunk és kimentünk a bécsi vidámparkba a Práterbe. Ekkor még nem tudtuk mennyi közös projekt áll előttünk, de Boró már megnyitotta egy kiállításomat, és sokat jött be hozzám a kávézóba is ahol félállásban dolgoztam. Ekkor még nem tudtuk, hogy az egyetemista éveinket félbevágja a covid, hogy ki fogok költözni két évre Ausztriába, ahogy azt sem, hogy merre tanulunk tovább. Végül mindketten az ELTE-n kötöttünk ki, igaz más-más szakokon. Szeretem ezt a képet mert arról árulkodik, hogy bár mindketten komolyan vettük a szakmát mégsem múzeumokba rohantunk elsőként, hanem a vidámparkba. Emlékszem az érzésre, hogy mennyire hatalmába kerített a félelem mikor felültünk a ringlispíl-re, milyen jó németes szó, hogy hogyan émelyegtem fent és gondoltam arra, ez az egész nem tart tovább két-három pillanatnál, mindjárt lent vagyunk, újra, a földön.

4

Ez egy több évtizedes kaland, amelynek csak néhány pillanatát lehet itt rögzíteni. 1990-ben vettem egy vályogházat, mert elbűvölt a benne található két búbos kemence. Az épületet hamar műemlékké nyilvánították és az akkori műemlékvédelmi szakemberek útmutatása alapján újítottuk fel, eredeti tulajdonosainak és sok más helybéli kedves ismerős segítségével, akikkel mind a mai napig szoros barátságban vagyunk. A kert művelése is együtt kezdődött, aztán unokámmal folytatódott. Végül a falu legszebb konyhakertje pályázaton is kitüntették, pedig 50 km távolságból jártunk oda, hogy gondozzuk a növényeket. 2016-ban a az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Népi Építészeti Szakbizottságának "Múltját őrző ház" pályázatának díjazottja lett. Végül mikor már nem tudtuk tovább gondozni, a falunak ajándékoztam az épületet.

3

Ezek a képek a 2026-os budapesti havazás idején készültek. Amikor esik, sokan fotóznak, mert nagyon szép a város fehérben. 1. kép Erzsébet híd A képet a 2-es villamosról készítettem. A rakparti partfalon az „elmúlik” szó volt látható, ami Kozma György versét juttatta eszembe. Januárban hajlamos vagyok sokat szorongani, ilyenkor minden lassabb, nehezebb, és könnyebb beragadni a gondolatokba. *Tudom, hogy tudod: elmúlik Egy kicsit rossz most, de elmúlik Meg a mindig más is elmúlik Meg a nagyon jó is elmúlik És a nagyon rossz is elmúlik Egyszer szörnyen, egyszer jól És ez így, ez így van jól Olyan jó ez a szenvedés Olyan felemelő az egész Olyan szörnyen érzem magam Olyan szörnyen, szörnyen jól Elmúlik, meggyógyít* 2. kép Szemlőhegy A képen én vagyok. A fotót a barátnőm készítette, miután felmentünk szánkózni a József-hegyi kilátóhoz. Jól éreztük magunkat a csúszkálástól, szuper volt látni, hogy a hó mennyire feloldja az embereket. Budapesten egyre ritkábban fordul elő, hogy a tél tényleg havas. Ettől még néha leesik, néha sok is, csak nem kiszámíthatóan. Amikor ez történik, a város rövid időre máshogy működik, és ezt szerintem érdemes megőrizni. 3. kép Fecske utca 10. Ezt régi belvárosi társasházat gyakran fotózom, mert része a mindennapi útvonalamnak, ezért újra és újra másképp látom, és időről időre készítek róla egy képet.