Medinet Habu templom látogatása

1

Ezen a képen a tordai hegy látható. Ezen a napon kellemes időnk volt, nagyon vártam a kirándulást. Itt éppen haladunk a hasadék fele. Nagyon gyönyörű volt a kilátás. Keveset aludtunk az este úgyhogy fáradtak voltunk de nem számított mivel annyira szép volt. A hasadék ijesztő de szemkápráztató volt.

5

A nővérem a férjével és a kisfiukkal a korona vírus után kiköltöztek Amerikába, Washington államba, abba a városba, ahol a férje felnőtt. 2022. nyarán anyukámmal meglátogattuk őket és egy hónapot töltöttünk el náluk. Ez volt az első alkalom, hogy a tengerentúlra repültem. Kilenc és fél órát töltöttünk egyhuzamban a levegőben az átszállás után, és sajnos én nem sokat aludtam ez idő alatt, ezért elgémberedtek a lábaim a sok üléstől és csak arra tudtam gondolni mikor jön a következő étkezés. A leszállás után egy órán át várakoztunk a vámvizsgálatnál, ezért a nap végére (a 9 óra időeltolódással) olyan fáradságot éreztem (kb. 24 óra ébrenléttel), amit talán előtte még nem tapasztaltam. Először olyan volt, mintha belecsöppentem volna egy amerikai filmbe, a széles utak, a nagy autók, a könnyű szerkezetes házak, az óceán és a közvetlen emberek egyszerre már nem csak egy képernyőn jelentek meg előttem, hanem egy rövid időre a valóságommá váltak. Sosem vágytam igazán Amerikába, de még is volt egyfajta varázsa, és volt egy lista a fejemben milyen tipikus élményeket lenne jó átélni az Egyesült Államokban. Természetesen nem maradhatott ki egy hagyományos diner-ben a reggeli, ahol áfonyás amerikai palacsintát kértem, amit juharsziruppal és vajjal tálaltak. Az mondjuk egy kicsit meglepett, hogy a palacsinta mellé még járt egy adag tojásrántotta is, amit szintén édesebbnek éreztem a megszokottnál. Az evés vonalán maradva a másik elmaradhatatlan étel a hamburger, sült krumplival és eper shake-kel. Bár ezután sem szerettem meg jobban a hamburgert, de még is finomabbnak éreztem, mint az itthon ismert társait, főleg az eper shake édes hidegsége nyerte el tetszésemet, és az a barátságos park, ahol elfogyasztottuk az ebédünket. Felhőkarcolókat is ezen a nyáron láttam először élőben, amikor Seattleben töltöttünk el egy délutánt. Az időzítésünk nem volt a legjobb, mert egy rendezvény miatt rengeteg turista volt a városban, illetve az unokaöcsémnek sem volt túl jó hangulata aznap. Egy másik alkalommal azonban már viselhetőbb volt a tömeg, így sikerült jobban átélnem az egyes pillanatokat. Az egyik pont, ami a listámon szerepelt egy helyi középiskola felfedezése volt, ami csupán tíz percre volt autóval a nővéremék házától. Kamaszkorom kedvenc filmje a 10 dolog, amit utálok benned című remekmű egyik forgatási helyszíne volt a kastélyszerű épület. Sajnos a sportpálya lelátóján nem tudtam végigsétálni, de még így is alig hittem el, és boldogság töltött el, hogy ott lehetek, ahol a fiatal Heath Ledger lecsúszott a rúdon és elénekelte a Can’t Take My Eyes off You című dalt. Az Amerikában töltött idő nagy részében otthon voltunk, segítettünk a háztartásban és vigyáztunk anyukámmal az unokaöcsémre, ameddig a nővérem dolgozott. Sokat sétáltunk az utcákon, helyi parkokban, jártam sok játszótéren és boltban, gyakran furcsa is volt belegondolni abba, hogy több ezer kilométerre vagyunk Magyarországtól, a mi kis valóságunktól. Szeretem nézegetni az ott készült fotóimat, felidézni az átélt pillanatokat és néha elcsodálkozni azon, hogy milyen távol kerültem a közelinek érzett emlékektől.

1

A fénykép akár egy cipősdobozból is előkerülhetett volna, de hazudnék ha ez írnám. Egy messenger beszélgetésben kerestem vissza az egyik gyerekkori barátommal folytatott chatben. Furcsa, hogy nincs fotóalbumom az albérletemben, nem tárolok kifejezetten papírképeket a lakásomban, pedig minden szeglet képeslapokkal, papírképekkel van körülvéve. Ezek mostmár csak és kizárólag ünnepek idején kerülnek elő és szinte mindig apukám hozza őket, az ő fényképalbumaiban van a legtöbb ilyen fotó, ahogy a vhs-ek is mind nála vannak. Az itt látható privátfotó, valószínűsíthetően szintén apukám műve, huszonkét évvel ezelőtt 2003-ban készíthette, nálam ekkor volt esedékes a fogváltás, a fiatalabb húgomnál a dackorszak. Szeretem ezt a fényképet mert jól átsüt róla mindkettőnk személyisége, én nyílt vagyok de kissé kócos, megviselt. Foghíjas mosolyommal inkább szerencsétlen, mintsem jólfésült kislány kinézetem van, a húgom ennek pont az ellentétpárja: kisangyal. A csendes a kisebb, az angyali, akinek a koronája ugyan félrecsúszott, de ettől még kedvesen néz a kamerába. A fotó hátterén a családi házunk ahol (részben) felnőttünk, Wekerlén. Kertes ház, háttérben fenyőfa által beárnyékolt szoba, plüssjátékok, fiókosszekrény, üvegajtó (később ebbe szaladok bele fejjel előre, spoiler: széttörik.)