Már négyéves volt a kórusom, a Waldorf Diákkórus, amikor elhatároztam, hogy csinálunk egy klasszikus zenei videóklipet. Láttam már néhányat más kórusoktól, és eléggé borzasztónak találtam őket, és persze biztos voltam benne, hogy én valami sokkal jobbat fogok csinálni. Gustav Holst I love MY Love című darabját választottam, ami egy olyasmi történet zenében, mint amilyenek a mi Arany balladáink. Egy lány beleőrül abba, hogy a szerelme hajóra száll, a híres londoni Bedlam bolondokházba kerül, ahol egyre csak azt hajtogatja, hogy I love my love because my love love's me. És amikor a fiú visszatér, már nem ismeri meg, végleg bezárkózott a fájdalmába. Holst egy cornwalli népdalt dolgozott fel, és írt egy gyönyörű kórusművet, ami nagyon népszerű. A jurányi ekkor még alig volt felújítva, és az egyik hátsó lépcsőház ideális forgatási helyszínnek bizonyult. A képeken a lányt alakító Rékával jártuk be a helyszínt, és a fotók már tükrözik a klip hangulatát. A felvétel nagy siker lett, nagyon sok gratulációt kaptunk a YouYtube csatornánkon.
Jurányi bejárás
Dátum
2013
Feltöltő
Helyszín
Budapest, Magyarország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2026.441
Licensz
További történetek
5
Eredetileg nagybőgős vagyok, A Fesztiválzenekarban meg a Makámban játszottam, de aztán abbahagytam a zenélést és elmentem tanítani. 50 évesen aztán azt is abbahagytam és elkezdtem újra gyakorolni, és hogy hogy nem, fel is vettek egy YouTube-on szerveződő különleges nemzetközi szimfonikus zenekarba. A YouTube-ra kellett feltölteni egy próbajáték anyagot, és így választották ki a résztvevőket egy Carnegie Hall-beli koncertre Michael Tilson Thomas karmesterrel és olyan sztárokkal, mint például Yuja Wang. Két magyar került be a zenekarba, egy fiatal brácsás és én. A koncert aztán élőben ment a YouTube-on. Jött velem a feleségem is, és maradtunk még néhány napot, vettünk New York Pass-t is, szóval nagyon élveztük a dolgot.
5
Sokszor sétáltunk a családommal a Várban, mert közel lakunk, de idővel egyre ritkábbak lettek azok az alkalmak, amikor mind együtt voltunk. És szinte mindig vittem az éppen aktuális fényképezőmet, például egy Nikon D40-et, amivel ezeket a képeket is készítettem. 2008-ban már a kisebbik lányom is nagylány lett, 16 éves, és ezen a sétán kicsit ezt is ünnepeltük, vagy inkább demonstráltuk. Íme a család és a felnőtt gyerekek. A lányok aztán egyszer csak pózolni kezdtek a fotósnak, félig-meddig játékból, aztán a feleségemet is bevették a dologba, csak a fiam őrizte meg a komolyságát. Az így készült kép aztán az Enyhe szellő címet kapta.
5
Miután a lányom leérettségizett, elhatározta hogy belsőépítészetet fog tanulni Angliában. Három évet tanult Lutonban, illetve egyet Erasmus-os diákként Valenciában. A diplomamunkájára készülve kért, hogy utazzak ki hozzá és segítsek. Mentem is boldogan, és annyira nagy élmény volt a felnőtt lányommal ilyen komoly munkában komolyan együtt lenni, kicsit belelátni az akkori életébe, kicsit jelen lenni benne. Átélni, hogy immár két felnőtt vagyunk. Persze jártam azért Londont is, és talán először voltam kicsit streetfotós. Voltam már ott korábban is, de ezúttal inkább az emberek, az utcai szituációk érdekeltek.
4
A négy kép tulajdonképpen két helyszínt és több évet ölel fel: Baskíriától Ausztriáig, 2013-tól napjainkig. Ugyanis több mint 10 éve rizike-rajongó vagyok, sem a színével, sem az ízével nem tudok betelni. 2013-ban Baskíriában ismertem meg a néprajzi terepmunkám során, s rögtön szerelembe estem vele (1. kép). Megtanultam tartósítani, megszerettettem másokkal is, s rendületlenül gyűjtjük családostul minden ősszel. 2021-ben Magyarországon ez volt az év gombája, mi pedig ebben az évben költöztünk Ausztriába - az első helyi gyűjtés sikerét ezért mindenképpen jó jelként könyveltem el (2. kép). Tavaly is készült belőle pár üvegnyi finomság (3-4. kép), az idei példányokat pedig tűkön ülve várjuk. :)