Eredetileg nagybőgős vagyok, A Fesztiválzenekarban meg a Makámban játszottam, de aztán abbahagytam a zenélést és elmentem tanítani. 50 évesen aztán azt is abbahagytam és elkezdtem újra gyakorolni, és hogy hogy nem, fel is vettek egy YouTube-on szerveződő különleges nemzetközi szimfonikus zenekarba. A YouTube-ra kellett feltölteni egy próbajáték anyagot, és így választották ki a résztvevőket egy Carnegie Hall-beli koncertre Michael Tilson Thomas karmesterrel és olyan sztárokkal, mint például Yuja Wang. Két magyar került be a zenekarba, egy fiatal brácsás és én. A koncert aztán élőben ment a YouTube-on. Jött velem a feleségem is, és maradtunk még néhány napot, vettünk New York Pass-t is, szóval nagyon élveztük a dolgot.
YouTube Szimfonikusok
Dátum
2009
Feltöltő
Helyszín
New York, Egyesült Államok
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2026.444
Licensz
További történetek
1
A kép a nagyszüleim kertjében készült, ahol (amíg el nem költöztek) gyerekként sok időt töltöttem, általában csigákat és növényeket gyűjtöttem játék gyanánt. Egy tavaszi napon egy pinty fiókát találtunk a fűben, aki utána hetekig hozzánk volt nőve. A madarak valahogy azóta is mindig megtalálnak, különleges kapocs köt hozzájuk.
3
A következő pár kép egy autós válogatás életem eddigi legegzotikusabb utazásáról. Tíz évesen a szüleimmel és a kishúgommal egy különleges utazásra indultunk Kenyába, mert nyertem egy rajzpályázatot. Teljesen új világ tárult elém, ami a közlekedési kultúrára is kiterjedt. Az afrikai autóriksa megszokott látványa volt a kenyai közlekedésnek, a Mombassa utcáin cikázó járművek Apukám képzeletét is megragadták, aki a fotókat készítette. Az első kép Mombasa-ban készült kb. 2009-ben. A képen egy fehér dobozos Pick-up autó szerepel, NTL feliratokkal. Az NTL -ről azt kell tudni, hogy az az ottani futár szolgálat és elég régi. (olyan mint nálunk a GLS) A nairobi székhelyű, teljes egészében kenyai tulajdonban lévő Newspaper Transporters Ltd (NTL) 1975-ben alakult a Nation média, a The Standard csoport és a Kenya Time média szállítmányozójaként. A következő fényképen a kenyai Mombasa sugárútja fölött elefánt- agyar kapu íve vehető ki. Erzsébet királynő tisztetére emelték 1952-ben. A mombassai agyarkapu alatt kocsival áthajtani igazán szuper volt, még mindig emlékszem az Agyarkapu monumentalitására. Kenyában, Mombasa-ban a közlekedés autók és kis buszokkal történik, amit a helyiek matatu-nak hívnak. Alapjában véve itt nem léteznek buszmegállók , a buszok ott állnak meg, ahol az utas épp le- vagy fel szeretne szállni. Az ár természetesen az út hosszától függ, de még így is teljesen korrekt. Találkozhatunk itt színes, öreg buszokkal is, amik általában túlzsúfoltak, amit úgy kell érteni, hogy az emberek keze, lába, feje szabályosan kilóg a buszból. Szinte kuriózumnak számít az efféle látvány. Talán meg sem kellene említeni, hogy nem ajánlatos az ilyen buszokkal utazni, a sofőr gyakran nem beszámítható, mert ittas. Saját sofőrt kaptunk az utazás során, akit Sammy-nek hívtak, és aki szívesen mesélt nekünk a helyiek mindennapjairól, bár szüleim keveset értettek ekkor belőle, angolul csak alapfokon beszéltek. Az utolsó fénykép az orrszarvú rezervátum előtti jeep-et rögziti, amellyel hiába köröztünk órákig a park területén, egy darab orrszarvút sem láttunk, sajnos az öt nagy vad közül a legveszélyeztetebb faj.
5
2008-ban Kenyába utaztunk a családommal, mert megnyertem a Zebra Co. Ltd. pályázatát (amelynek a lényege az volt, hogy rajzolj egy zebrát és találkozz a zebrával az élőhelyén) . Az útra nem kocsival mentünk, mégis ehhez a kampányhoz tudnám leginkább kapcsolni, hiszen életemben először ekkor láttam tengert (helyesebben mondva: óceánt). Nagyon izgultunk az utazás előtt, azért is mert hiába voltunk beoltva a húgommal mindketten bárányhimlősek lettünk. Így sokáig az is kérdés volt hogy utazhatunk-e. Ekkor tíz éves voltam, és nagyon izgatott lettem, hogy megismerhetek egy egzotikus országot, esetleg találkozhatok az öt nagy vaddal is: Elefánttal, oroszlánnal, orrszarvúval, a leopárddal és a kafferbivallyal. Zebrát, oroszlánt leopárdot, kafferbivalyt és elefántot is láttunk az ott töltött tíz nap során, de kafferbivalyt csak faragott formában sikerült. A szafari közben a vezetőnk Samy azt a magyarázatot adta az orrszarvú rezervátumban, hogy ez csak azért lehet mert az orrvadászat elhatalmasodott Kenyán. Ez mély szomorúsággal töltött el már gyerekként is. A fafaragó faluban aztán rengeteg orrszarvút láttunk, emlékszem mennyire megdöbbentő volt, hogy rengeteg ember egész napját csak fafaragással töltötte, ami egyértelműen a turisták kereslete miatt tudott működni. Sok ilyen típusú fafaragványt hoztunk haza mi is az útról, aminek egy részét ajándékba kaptuk a fafaragóktól. A másik kedvenc lényem az utazás során a krokodil-kenyér volt. Szintén a turisták kívánságára született ez a pékárú-remekmű, amit a szállodába reggel,este lehetett fogyasztani. Bár a krokodil nincs bent az öt nagyvad között, mégis fontos állata a kenyaiaknak.
1
2008-ban megnyertem egy gyerekrajzpályázatot, aminek az volt a fődíja, hogy elutazhattam Kenyába a családommal. A képen én és a húgom vagyunk láthatóak, egy az indai óceán partjain megismert maszáj férfival. A maszáj férfin kívül ( akinek már sajnos nem emlékszem a nevére) csomó új barátot és népszokást megismertünk.