A képen édesapám, Zalatnay István és első gyerekkori barátnőmnek, Blankának az édesapja, Kövér György látható. A fotó 2005 nyarán készült, amikor Blankával elballagtunk a 13. kerületi Gogol utcai Szivárvány Bölcsődéből. Blankával ugyanabban a kórházban születtünk három nap különbséggel, egy bölcsődébe, majd óvodába és általános iskolába jártunk, egymástól két utcára nőttünk föl. Bár nem voltunk egymás legközelebbi barátai, számomra mindig hordozott egyfajta szentimentális értéket a tény, hogy ismerik egy embert, akivel lényegében egyszerre indult el és párhuzamosan alakult életem első néhány éve. Ezt a konkrét fotót különösen szeretem; az album, amiből származik, a bölcsődei ballagás méltán és bőséggel dokumentált eseményéhez kapcsolódik. Mindegyik képen a 2000-es évek “szépruha” fogalmának megfelelően fölöltöztetett gyerekek, torták és játékok láthatók, ezt az egyet kivéve. Itt teljesen tájidegen elemként beszélget egymással egy filozófus-lelkész és egy történész – vélhetően nem a Maci csoportot érintő kérdésekről.
Eszmecsere a bölcsiben
Dátum
2005
Feltöltő
Helyszín
Budapest, Magyarország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2026.373
Licensz
További történetek
3
Süllyedő képek Pályázati anyag. A képek a 90-es években készültek analóg technikával. Kizárólag a pályázati anyag miatt kerültek feltöltésre, egyéb céljuk nincs. Süllyedő képek Pályázati anyag. A képek a 90-es években készültek analóg technikával. Kizárólag a pályázati anyag miatt kerültek feltöltésre, egyéb céljuk nincs.
3
Süllyedő képek jelentkezés. A képeken privát archívumom részlete látható. Saját képek és üvegnegatívok tárolói. A képek egy pályázati anyag miatt kerültek feltöltésre. Süllyedő képek jelentkezés. A képeken privát archívumom részlete látható. Saját képek és üvegnegatívok tárolói. A képek egy pályázati anyag miatt kerültek feltöltésre.
1
2025 pünkösdjén másodjára csatlakoztam egy moldvai faluból, Somoskáról Csíksomlyóra tartót zarándokcsapathoz, hogy együtt tegyük meg öt nap alatt a nagyjából 150 kilométeres utat. Valaha a moldvai csángók gyalogos formába jártak a csíksomlyói búcsúba, ezen hagyomány felújítását kezdeményezte egy somoskai lakos nagyjából tíz évvel ezelőtt. Azóta évről-évre egyre bővülő csapat teszi meg a sokszor kihívásokkal, nem várt helyzetekkel teli utat, ahol hol sátorban, hol szálláshelyeken pihennek meg esténként. A tavalyi évben a zarándoklat első két napján utunk moldvai falvakon vezetett keresztül, majd az Úz-völgyén átkelve jutottunk Erdélybe, ahol az első szórványtelepülésen, Csinódon ért minket az este. Az alábbi kép itt készült.
1
Amilyen régre csak vissza tudok emlékezni, a családi karácsonyaink mindig ugyanazon a rutin szerint zajlottak. A szentestét minden alkalommal három különböző helyen töltjük, kezdve nagybátyáméknál, onnan továbbmegyünk nagyszüleimhez és a szüleimnél zárjuk le a napot. Az ünnep többi napján a távolabbi rokonokkal szoktunk ünnepelni. A karácsonyfa díszítése, a sütés, főzés és evés mellett ez sok megtett kilóméterrel is jár. Habár nem tudom (és nem is szeretném) máshogy elképzelni a karácsonyt, viszonylag gyorsan el tudok fáradni az utazásban, ahogy ezt az egyik első karácsonyomon készült kép is mutatja. A kép 2005-ben készült, egy szentestei rokonlátogatás után.