Vettem egy kamerát 500 forintért vidéken egy bolhapiacon. Nem tudtam él-e, hal-e, 500 forintot megért kideríteni, majd szétszedem, ha rossz. Nagymamám halála után kipakoltunk a házából, és előkerültek régi filmtekercsek. Zsebre is vágtam őket azonnal. Mondjuk a szavatosságuk lejárt 2016-ban, de ennek is adtam egy esélyt. Ki vagyok én, hogy problémázzak?
A képeket egy esküvőn készítettem 2022 augusztusában. Nagymamám valahol a világban, körülbelül 13 éve. A napokban hívattam őket elő, fenn állt a veszélye, hogy rossz a kamera, vagy rossz a film. Vagy, hogy amikor kibontottam a wc-n kiégett amúgy. De hál'istennek használhatóak, sőt! A kamera ugyan beengedi a fényt, attól piros néhány helyen. A boltban a srác megkérdezte, hogy tudom-e, hogy néhány kép dupla expós. És én, aki befűzni sem tudom a szalagot youtube videó nélkül, és amúgy azt se tudom mi az az exponálás, rögtön rávágtam hogy "Ch, direkt". Mert ugye nagy az arcom és nem álművészkedni jöttem az analógommal.
Szóval ott voltam a Blahán, életem művét nézegettem és rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem tudom, mi van ezeken a fotókon. Ismeretlen épületek és tehenek, a tehenekről rögtön tudtam, hogy ezek bizony nagymamám képei lesznek. Kezdtem összerakni a történetet. A felismerés után jött a fotó, amin a Nagymamám van és én az akkori barátommal a háttérben homályosan ott vagyunk. Na itt már madarat lehetett velem fogatni, jöttek egymás után a fantasztikus képek. Persze a minőség nagyon megoszlik. Van, ahol a régi kép dominál, valahol az újabb, valami ki is égett, valami meg csak sima tehén.
A nagymamám képei között nagy számban akadnak közös kirándulós képek. Van pár, ami egy hajón készült, 6-7 éves lehettem, és alig emlékszem rá. Viszont van egy kép, ahol ugyanazon a hajón ülök, csak 20 évesen.
Mamámmal hacsak egy röpke pillanatra is, de újra láttuk egymást az időben.
Valahol az időben
Dátum
2008
Feltöltő
Helyszín
különböző helyeken, valahol a világban, zömmel Magyarországon, Magyarország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2025.241
Licensz
További történetek
1
Először voltam erdélyi faluban, Homoródalmáson. A hangulata és az emberek teljesen lenyűgöztek. A képen a barátunk van, aki amúgy már Pesten élt, a nagyszüleivel. Minden nagyon csodálatos volt és nyugodt. Életem legfinomabb húsát ettem ott, soha azóta sem kóstoltam még olyan finom omlós sültet. Ebéd után kimentünk az udvarra és megmutattak egy nagyon édes kiskecskét, akiről kiderült, hogy az ebédünk testvére volt...
1
A fényképet Szász Marci kollégánk készítette, a Néprajzi Múzeumban. Különleges ez a fénykép, mert nem csatlakozik hozzá semmilyen munkahelyi projekt. Szinte a munkatársi viszony is kiveszik belőle, baráti gesztust ölt. Az egészet (mármint a kép készítését ) a személyesség teszi értékessé, mert Marci random készítette rólunk. A történetmesélés része, hogy egyik első fényképezője is pont ugyanaz a típusú gép volt, mint amivel ezt a fotót készítette Annáról és rólam. Elkapott pillanat egy csütörtök délután, mikor véletlenül találkoztunk vele a folyosón. Mikor arról kérdeztük kik vannak még a tekercsen, a családtagjairól mesélt. Ezután Annának közelebbről is megmutatta a kamerát, a tüköraknás yashicát kicsit hátra kell dönteni exponáláskor. A fénykép amit Marci később előhívott, bár beállított, mégis spontán, nem tudtunk arról, hogy készülni fog a kép, pont olyan fáradtak és gyűröttek vagyunk mint amilyenek szoktunk lenni.
5
2025 júliusában az ELTE Művészettörténeti Intézetének szervezésében ellátogathattunk a Csongrádi Művésztelepre. A művésztelepet egy nagyon kedves házaspár vezeti, csodaszép környezetben. Az egész helynek különleges hangulata van, szeretem ahogyan az alkotás nyomot hagy a környezeten is, amelyben készül. Különböző technikákat próbálhattunk ki, például a hidegtűt, linómetszést, vagy a cianotípiát. Nagyon jól esett kiszakadni a városi környezetből, és csak ülni a természetben, rajzolni, beszélgetni.
1
Ennek a képnek nem a tartalma, hanem a megtalálásának körülményei különlegesek. 2022-ben kerestem valamit a szüleimnél, amikor rábukkantam édesanyám régi kamerájára, melyet még az első fizetéséből vett a 90-es években. A gépet ezen a ponton már körülbelül 20 éve nem használta senki, ezért hozzám került. Így jutottam el a filmes fotózásig, az egyik ma is aktívan űzött hobbimig. A kamerában volt még egy tekercs, elfelejtett film, melyet előhívattam. Ez a kép (melyen anyai nagymamám szerepel) is arról a tekercsről került elő.