Mindhárom gyermekemet hordoztam, egyszerűen ez volt praktikus a mindennapok szervezésében és mindannyiunk számára megnyugtató rutinná vált. A harmadik gyereknél azonban tudtam: ez az utolsó babázásom és valahogy mindketten máshogy kötődtünk a hordozáshoz. Egyetlen kendőtől sem váltam meg. Tartogatom őket, magam se tudom mire. Volt amelyikből hintát gyártottam a nagyoknak, de nem adnám őket tovább.
2010
Mozgásban
Budapest, Magyarország
Kulcsszavak
digitális
Azonosító szám
GYKH.2026.40
Licensz
Néprajzi Múzeum
További történetek
2
2010
Kórus
Felsőörs, Magyarország
A Malomvölgy Általános Iskola tetőterében léptünk fel a kórussal, a Búzavirág dalkörrel. Meg előtte volt a Búzavirág nyugdíjasklub. Ezért vagyunk kékben. Zírci apátsági templom udvarában készült a második fotó. Minden évben meghívnak minket, az egyházi énekek találkozójára. Tizenhárman voltunk, tizennégyen kezdtük a kórust. Csak női tagok vannak, egy évig volt egy férfi tagunk, de végül abbahagyta.
4
2010
Gyermekkorunk nagy kedvence: az árnyszínház
Wekerle, Budapest, Magyarország
A Wekerlén nőttünk fel húgommal, kertesházban, anyukánk óvónőként rengeteget játszott velünk,sokszor kipróbált velünk ötleteket amiket később a csoportba vitt. Rengeteget köszönhető neki. Bábozni is vele kezdtünk el majd árnyszínházakat létrehozni. A képsorozaton egy fotós barátját kérte meg hogy fotózza be a húgomat ahogy bábozik.
1
2010
Nyári etyeki népviseletben a lépcsőkön
Etyek, Magyarország
2010 szeptemberében készült rólam ez a fotó, egy fellépésünk előtt. A szomszédok áthívtak, hogy le szeretnének fotózni a ház előtt sváb viseletben. Az indulás előtti percekben készült ez a fotó. Nagyon szeretem mert hangulatos. Mi régen Rappai háznak hívtuk, az egyik régi sváb ház Etyeken. Kitelepítés utáni tulajdonosé volt, ezért lett Rappai ház.
5
2010
Szabad élet, szabad madár…
Budapest, Magyarország
A hordozás nekem a szabadságot hozta el. A baba a saját ritmusában élhetett: aludt, amikor elfáradt, nézelődött, amikor kíváncsi volt. Nem kellett külön „megoldani” a napokat körülötte, hanem egyszerűen együtt éltük meg a mindennapokat, egymáshoz hangolódva. A csecsemőt a hordozóban bármikor megszoptathattam, közben ott lehettem a testvérek mellett is - ölelés, játék, figyelem mindenkinek jutott. Nem voltunk röghöz kötve - jöhettünk, mehettünk, együtt fedezhettük fel a világot. És a hordozás persze nem csak az anyák kiváltsága!