Ugrás a tartalomra

Kérjük, jelentkezz be vagy regisztrálj, hogy megoszthasd fotóidat és történeteidet.

One day I woke up and saw out the window it was a foggy dreary day, some rain had fallen overnight and caused a little bit of snow to scatter the ground. In Texas where i'm from we don't have this snowy weather often and therefore do not know how to properly love in it. I put on my warmest clothes and went outside along with my cat to access the weather. We had fun exploring our transformed yard but in the end decided it was to cold. I canceled my outside plans for the day, lit a fire and spend a cozy day inside with my cat. We sat by the fire, napped, and ate snacks.

"Egy nap arra ébredtem, hogy az ablakon keresztül látom, milyen ködös, borús nap van kint, bár az éjszaka folyamán esett egy kis eső, és egy kis hó szórta szét a földet. Texasban, ahonnan származom, nem gyakran van ilyen havas időjárás, és ezért nem tudjuk, hogy mit is kezdjünk vele, mit is szeressünk benne. Felvettem a legmelegebb ruháimat és kimentem a macskámmal együtt, hogy megtapasztaljam ezt a különös időjárást. Bár mindketten jól éreztük magunkat az átalakított udvarunk felfedezésében, de végül úgy döntöttünk, hogy túl hideg van. Lemondtam a kinti terveimet erre a napra, tüzet gyújtottam, és egy meghitt napot töltöttem bent a macskámmal. Ültünk a tűz mellett, szundikáltunk és falatoztunk.,,

Dátum

2025

Feltöltő

W. Farrah

Helyszín

Texas, Egyesült Államok

Kulcsszavak
Azonosító szám

JKK.2025.142

Licensz
Néprajzi Múzeum

További történetek

Jeep kalandok - 2025-05-22 21:59 - Martincsák Kata 5
2008
Jeep kalandok
Mombasa, Kenya

Hát nem az ember a legérdekesebb minden sztoriból? A volán mögött pedig minden országban emberek ülnek, még akkor is, ha vezetési szokásaik, habitusuk és tárgykultúrájuk nagyon különböző. A következő képek családi fotóink afrikai utazásunkról. Mint sokak számára, számomra is a családi emlékezet, azon belül is a saját családom emlékezete érdekes. Mi itt láttuk először gyerekként a tengert, nem voltunk olyan helyzetben, hogy a Balatonnál messzibbre utazzunk. Sőt nem is a tengert az óceánt láttuk itt először. Az itt látható öt képen hol a szafarin ülünk a szüleimmel, hol a húsom látható anyukámmal, hol pedig én mosolygok mert nem tudom befogadni azt a sok csodát ami elém tárul. Apukám volt aki a képeket készítette, sőt később egy nagyobb lélegzetvételű beszámolót is írt, ami azonban a fiókban maradt, bár a fényképeket a családi ünnepeken elővesszük, nézegetjük. Az egyik fotón kenyai nők fonják a hajunkat a húgommal, a másikon a sofőrünk Sammy mosolyog.

Gödölye a Nomád bárban - 2025-05-17 20:37 - Martincsák Kata 5
2025
Gödölye a Nomád bárban
Nagymaros, Magyarország

Létezik egy hely, a Dunakanyar szívében, Kismaros és Nagymaros-Visegrád vonatmegállók között, ami a béke szigete. A Mezítlábas Duna-parti pihenőhelyre a folyót követve juthatunk el. A hely egyszerre kemping és lovas és kecske udvar, de találunk vietnámi törpemalacot és nyulakat is. A partból szemből látszik a Szigetcsúcs és a visegrádi vár. Vadregényes szabadstrand, tanyasi állat-kert, kenu-kölcsönző és éjszakai szórakozóhely. A neve Nomád bár. 2025 májusában a barátaimmal úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk újra a Nomádbárt, mindannyian egy kis friss levegőre vágytunk. Bár pont egy hidegebb napot választottunk és még az eső is esett, csodálatos érzés volt újra a természet mellett lenni, és ezt együtt élvezni az állatokkal. Az utazásra velünk tartott fél éves kiskutyám is, Pocok aki nagyon belelovallta magát a kecskekergetésbe, olyannyira, hogy a végén a Nomád bár pulija megleckéztette, megmarta. Még ez sem vett el a hely varázsából, éppen csak helyrerakta a hely sajátos logikáját: itt nagy a szabadság, de csak bizonyos határokon belül. A helyszín mindig kicsit mágikus, velünk volt a barátnőm is, akinek a Nomád bár mellett tartottuk a leánybúcsúját, most épp babát vár nyolcadik hónapban van. Szintén velünk tartott egy kamaszkori barátnőm, aki most vált munkahelyet, óvoda asszisztensből egy független emberjogi és kisebbségi szervezetnél fog dolgozni. Én is most állok fordulópontnál, már csak egy hónap választ el attól, hogy elvégezzem a mesterképzésem, és művészettörténész legyek. Az új élethelyzeteket még mindhármunknak ízlelgetnünk kell, csakúgy mint a gödölyéknek a Nomád bár gyepét. A képet mobillal fotóztam, véletlenül jól sikerült.