Az autóm és én

1

1997. februárjában vonultam Tatára. Nekem elég jó a kézügyességem, és amikor voltak ezek a kis dekorációs festések, akkor megkért Farkas főtörzs, hogy fessek fel valamit a falra, amivel ő menő tudna lenni. Azt mondta, hogy lepjem meg, mert hogy hétvégén eltávon lesz, hazamegy. És azt is monda, hogy „ha nem lesz kész, akkor hátadba állítom a gereblyét, de nem a nyelével”. Itt az ember azt mondta, hogy jó, akkor megcsinálom. Ez volt pénteken, és akkor kérdezték is a srácok, hogy de nem állsz neki? Mondtam, hogy majd holnap. Másnap délben kérdezték az öregek, hogy de nem állsz neki? Mondtam, hogy majd később. És arra emlékszek, hogy ők nagyon-nagyon izgultak már akkor, hogy mi lesz, ha visszajön a Farkas főtörzs, és nem lesz ott a kép a falon, amit ő annyira akart. Jó apám szórakozóhelyeken is festegetett, és Gönyűn volt egy Sirály nevezetű diszkó. Arra emlékszek, hogy ott Amerika észak-dél háborújának talán a déli zászlaját kellett felfesteni, amin átnyomja magát egy ordító fejű farkas. Gondoltam Farkas főtörzsnek ennél stílusosabb nem is lehetne, pont kapóra jött, ott voltak még nálam a fénymásolatok, hát mondom, akkor benégyzetrácsozom, aztán mehet föl a falra. Mivel fekete-fehér kép, így igazából nagyon költségem sem volt ezzel, kellett hozzá egy tubus fekete festék, meg egy fehér. Ez gyakorlatilag egy félnapos dolog volt. Ott szerezhettem egy jó pontot. Onnantól dupla adag csajkába hozták a borsos tokányt, és onnantól kezdve bent repetázhattam a raktárhelyiségben. Arra emlékszek, hogy az egész századból én nem voltam egyedül őrségben. A kép a festés befejezése után készült egyik bajtársammal. Farkas főtörzsnek én felvettem a zubbonyát, amiért agyoncsaptak volna.

1

A második családi kocsink volt Mandarin, a kispolszki. (Az első egy sötétzöld Volkswagen volt, de azt ellopták.) Itt valahova a Balaton déli partjára utaztunk, és már csak arra emlékszem, hogy egy faházas kempingben szálltunk meg, ahol a Balaton vize először mély volt, majd ahogyan a fürdőző ment beljebb, úgy lett egyre sekélyebb. Eddig nem tudatosult bennem, de amikor anyukámmal beszélgettem a fényképről, ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy ennek az autónak az elején volt a csomagtartó. A fotót apukám készítette, aki a fő fotósunk volt a családi nyaralásokon. A családi fotók egy ideig borítékokban sorakoztak egy szekrény legalsó fiókjában, és pár éve állt neki apukám azokat évek szerint, fotóalbumokba rendezni. Ekkor került elő ez a kép is.

1

A fotó 1997.11.09-én készült a Börzsönyben. A szüleim kirándultak, a képet Apukám készítette. Ekkortájt sokat mentek mindenfelé. . Anyukám, Eszter van a képen és az autójuk, ami egy homokszínű Lada 1500 gépkocsi volt. Apukám nagyon szerette ezt az autót, sajnálta, hogy később eladta. A motorja tökéletes volt, teljesen fel lett újítva.