Vidéki gyermekként

1

Ez egy alpaka. A Sehol-sziget Alpaka Farmon voltunk a családommal. Az állatokhoz nem szabadott hozzáérni, vagyis a fejüket nem volt szabad megfogni. A képen a kisebbik fiam látható, ő is kapott egy alpakát. Mindenkihez tartozott egy állat, és mindenki a sajátját etethette a farmon. A nyakától felfelé nem szabadott hozzáérni, mert állítólag szívinfarktust kapnak tőle. (Legalábbis nekünk ezt mondták.) Ezek a fiúk a karám mögött vannak, és csak a fiúkat lehetett sétáltatni. A lányok a karám másik részén voltak elkülönítve. A végén lehetett alpaka szappant vásárolni, ami kézműves szappan volt, és mindenkinek a „saját” alpakájához kapcsolódott.

1

A Palatinus-tóhoz közel – ami egy bányató – találtak a barátnőmék a kertjükben egy kacsát. Mivel volt baromfiudvaruk, ezért megtartották. Sokat foglalkoztak vele, mindig kivették az ólból, néha berakták egy vályúba úszkálni, és a végén úgy megszelídült, hogy már odament hozzájuk, amikor hívták. Egyszer egy nagyon meleg nyári napon kitaláltuk, hogy vigyük le a kacsát is magunkkal úszni a Palatinus-tóba. A szélén nagyon jól érezte magát, de amikor fejest ugrottam mellette, akkor megijedt, és kiment. Sokat jártunk le ehhez a tóhoz, mivel közel volt.

1

Az önkormányzat teraszára repült ez a kis madár, akiről először azt hittük, hogy megsérült. Végül megitattuk, mert láttuk, hogy nagyon szomjas. Ekkor már országszerte nagy volt a szárazság. Előtte rendeztük meg a születésnapomat, emiatt egy vodkásüveg kupakjába töltöttem neki vizet. Miután ivott, egy idő után el is repült. Gondolkodtunk rajta, hogy hívjunk madármentőt, de szerencsére utána egészségesen el tudott repülni.