Templomi körmenet

1

Általános iskolai ötödikes koromban az osztálykirándulás helyszínének Szentendrét választotta az osztályfőnökünk (és a szülők?). Ezen belül is a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba és a Marcipán Múzeumba mentünk. Gyerekként természetesen a különféle marcipánból készített torta- és figuraköltemények lenyűgöztek minket, felnőtt koromban is még több kiemelkedő darab rémlik. Nem így a Skanzen! Hozzávetőlegesen semmire sem emlékszem ( és nem meglepő módon képeket sem készítettem, hogy az "emlékezzen" helyettem) a különféle tájegységek csodás épületeiből, egyetlen egyet leszámítva, ami a vízimalom volt. Korábban nem jártam még malomban, a fogalmat ismertem, tudtam, hogy a liszthez és a kenyérhez kötődik, de ennél nem több. Bemutatót is tartottak nekünk, elmagyarázták és megmutatták, hogyan működik a malom, a végeredménybe is belenyúlkálhattunk, megismerve ezáltal a hagyományos malomban őrölt liszt finomságát, ami természetesen gyerekként plusz pontot jelentett a malom mellett. Itt ellőttem az értékes képkockáim közül egyet, hogy megörökítsem a belső tér egy részletét. A kép nem különösebben jó, másnak talán felismerhető sem lenne, de számomra ez a kép a víz erejét örökítette meg. Gyermeki szemmel egészen elképesztő volt látni, hogy az a víz, amit megiszunk, amiben fürdünk és amit én egy lágy anyagként ismertem, meg tud forgatni egy hatalmas malomkereket. Teljesen lenyűgözött, úgyhogy onnantól kezdve mindig minden szembejövő vízimalmot nagy lelkesedéssel csodálok meg, legyen bármilyen állapotban.

1

Számomra nagyon meglepő volt, amikor tavaly a sztánai filmfesztiválon jártunk, hogy a helyiek arról meséltek nekünk, megszokott náluk, hogy nyáron egy-egy napra nincs víz. Vagyis nem jön víz a csapból, nem lehet kezet mosni. Mégsem áll le az élet, mindig van tartalékba sok-sok palackozott ívóvíz, szóda, és a probléma általában napokon belül megoldódik. Az ottlétünk második reggelén nálunk is elment a víz, számomra nagyon szokatlan volt, hogy a reggeli arcmosás, minden rituálé kimaradt, szerencsére a szomszédban még folyt valamennyi víz a csapból, így ott meg tudtunk mosakodni.

3

2026. augusztusában Szerbiába utaztunk, hogy a Malomfesztiválon részt vegyünk. Ez a nyár eleve a pokoli hőség időszaka, ami tudjuk, hogy csak rosszabb lesz. Ebben a helyzetben azt érzem nem tehetünk mást, mint az apró pillanatokat élvezzük, hogy legyen majd mire emlékezni, amikor már levegőt sem kapunk a hőségtől. Amikor megérkeztünk Szabadkára, betértünk egy gyönyörű, idilli pékségbe, ami abszolút békebeli hangulatot idézett: asztalnál újságot olvasó és kávézó bácsik, mindenki nagymamája kiszolgáló, isteni burek és hozzá joghurt. Arra is felfigyeltem, hogy egy polcra ki vannak téve az aktuális heti újságok, amiket szabadon elolvashat, aki betér - annak külön megörültem, hogy ezek magyarul olvashatóak. Azonban elkeserített, mikor láttam, minden szalagcím az aszályról szól. Ezek után persze egy kicsit rosszabb kedvvel fogyaszottam el az egyébként hibátlan ételt.