Ugrás a tartalomra

Kérjük, jelentkezz be vagy regisztrálj, hogy megoszthasd fotóidat és történeteidet.

Kislányunk már a születésétől kezdve nagyon igényelte a tesközelséget. Megnyugtatta, biztonságot és melegséget adott számára. Ahhoz,hogy ezt az érzést a lehető legtöbbször biztosítani tudjam neki, a hordozás egy fantasztikus lehetőséget kínált már a kezdetektől. De több volt ez szimplán a közelségnél. Mivel a szoptatás által mi sajnos nem tudtunk egymáshoz kapcsolódni, az első valódi szeretetnyelvünk a hordozás lett. Otthon, séta közben, kirándulások alkalmával, tömegközlekedve, elöl, hátul, csípőn... Szinte minden élethelyzetben és formában hordoztam őt, sőt 15 hónaposan is a mindennapjaink része még a hordozás. Az idő előrehaladtával ez nemcsak neki lett egy kedvelt utazási mód, hanem nekem édesanyaként is sokat adott. Érezni a szuszogását, ahogy odabújik, ahogy megcsikiz, ahogy elalszik rajtam vagy ahogy éppen puszit adok a homlokára miközben a hurciból kukucskál, mind felejthetetlen érzés és pillanat. Hiszem, hogy a hordozás által egy olyan bensőséges kötődés alakult ki közöttünk, ami a hordozós kor lezárultával is megmarad.

Dátum

2025

Feltöltő

Szirota Anita

Helyszín

Gyömrő, Magyarország

Gyűjtemény

Gyermekhordozás

Kulcsszavak
digitális
Azonosító szám

GYKH.2026.45

Licensz
Néprajzi Múzeum

További történetek

Múzeum nap - 2026-11-05 00:33 - Bakos Katalin 4
2025
Múzeum nap
Budapest, Magyarország

Budapestre költözésem után alakult ki az a hagyomány, hogy szinte minden nemzeti ünnepnapon meglátogatom valamelyik múzeumot vagy akár többet is egy napon kihasználva az ingyenes belépést. 2025 október huszonharmadikán délelőtt a Szépművészeti múzeumban a William Blake tárlattal kezdtem a túrámat. Az első képen látszik, ahogy a Hősök terén folynak a munkálatok a későbbi ünnepségre készülve. Második helyszín a Magyar Nemzeti Galéria Czimra Gyula kiállítása. Őt korábban nem ismertem, munkásságával itt találkoztam először. A várból kissé hektikus volt a hazajutás délután a belvárosi lezárások és terelések miatt. A buszom csak nagyon lassan tudott haladni, kezdett az eső is csepegni. A Nyugatit elhagyva a Podmaniczky utcába kanyarodott be a terelt jármű, ekkor pillantottam meg egy kínai családot, anyuka és apuka kézen fogva sétált a kokárdát viselő kislányukkal. Ez a pillanatkép mélyen az emlékezetembe vésődött és azóta is sokszor felidéződött bennem.

Árad a remény - 2026-10-23 20:36 - Csendes Veronika 1
2025
Árad a remény
Bagni San Filippo, Olaszország

2025. október 23-án egy toszkán erdőben, termálforrások táplálta patak medencéjében ültünk férjemmel. Két hónappal korábban volt az esküvőnk, egy hónapja indultunk el féléves nászutunkra, hátrahagyva családunkat, barátainkat, korábbi munkánkat, házunkat és hazánkat, egy új közös élet felé. Lakóautóval, off-grid üzemben hihetetlen szabadságot éltünk meg minden nap. A végtelen tenger és vízzel elárasztott rizsföldek mellett autóztunk, hegyeken és dombokon át, holdfényben és naplementében, nem szólt a vekker, nem kellett parkolójegyet venni, és nem siettünk sehová. Aznap borús, esős volt az idő, papucsban slattyogtunk a kocsitól kb. 500 méterre lévő fürdőhelyhez az erdei ösvényen. A ruháinkat szatyorba pakoltuk, egy lapos kőre odakészítettük a dobozos üdítőket, és az esernyő alatt nyakig merültünk a meleg vízbe. A mobilon a budapesti Tiszás felvonulás közvetítését, Magyar Péter beszédét néztük-hallgattuk. A patak csobogása, az esőcseppek dobolása aláfestő zeneként szolgált a szintén esőben ünneplő tömeg skandálásához: "Áradjon!". Felemelő élmény volt mindkettőnknek, megszületett bennünk a reménység, a hit, hogy a választáson győzhetünk, hogy emberségesebb, az őseinket és az utódainkat is tisztelő kormányzás jöhet el. A mából visszanézve úgy érzem, azt az október 23-át fogom mindig ünnepelni.