Mielőtt megszületett a kisbabám, nem tudtam róla, hogy van olyan, hogy kontakt alvó baba. De Ancsikám 8 hónapos koráig csak úgy tudott aludni 5 percnél tovább, hogyha hozzám/férjemhez ért. Igen, mindent megpróbáltam, de hiába altattam el és tettem le, felsírt nagyon hamar és én féltem, hogy így nem alszik eleget, így rengeteget feküdtem mellette, csak hogy aludjon. Természetesen a babakocsiban is sírt, de én nem bírtam sírni hagyni egy csecsemőt, amit utólag se bántam meg - bebizonyosodott számomra, hogy megéri a legelején minden testi-lelki igényét kielégíteni egy kisbabának, ez igenis hosszútávú befektetés egy stabil élet megalapozásába. Igyekeztem lelassulni hozzá és megadni neki azt a testkontaktust, amit igényelt, a 4. trimeszterben és azon is túl, de számomra azért életszerűtlen volt ennyit feküdni vele... Kerestem hát megoldást.
Megváltásként úszott be az életünkbe a hordozás, és azon belül is számomra a rugalmas hordozókendő vált be az elején, később pedig a csatos hordozó. Magamrakötöttem a kisbabámat, szinte azonnal elaludt így, és nekem mégse kellett feküdjek! Volt két szabad kezem, végre csinálhattam közben ezt-azt az alváson, telefonpörgetésen és olvasáson kívül is. Pl borsófejtésre, művészet csinálásra, illetve végre el tudtam menni vele bárhova. Használtan szereztem be a hordozót, és télen (az 5 képbe nem fért bele) sem vettem drága hordozókabátot, egyszerűen egy bő télikabátot gomboltam fel magunkra. Felszabadító, sőt, felemelő élmény volt a négy fal között és azon túl is szabadon tevékenykedni úgy, hogy közben együtt rezgünk a kisbabámmal.
Sok szelfit készítettem magamról hordozás közben, mivel ez akkora örömet okozott nekem, hogy kvázi az ideiglenes identitásom részévé vált, amiket a szelfiken keresztül definiáltam magamnak. Olyan képeket válogattam, amik nem feltétlenül művészi kompozíciók, viszont visszaadják remélhetőleg a beállítatlan, valós és felszabadult állapotot, amiben hordozás közben éreztem magam. A hajam is milyen...
Amit még meg szeretnék említeni, hogy a férjem is hordozott, sőt, már a kendőt is használta. Sokszor így altatta el a kisbabánkat, illetve kirándulások, utazások alatt is felváltva hordoztuk, éppen kinek volt hozzá nagyobb kedve. Örülök, hogy olyan korszakban élek, ahol a férfiaknak, apáknak már ez se tabu.
