Sváb és sokác értékek

3

A képek 2017.04.28.-án készültek Bólyban a Trachtag alkalmából. Az egyik képen édesanyám borjádi viseletben van. A 6 hónapos kisfiamat vitte a „kindstuch”-ba, amit a nagymamám segített neki felkötni. Ebben a „kindstuch”-ban hordta a dédnagymamám a nagymamámat is, aki lánycsóki származású. Nagyon jó érzés volt látni, hogy mennyire meghatódott és egyben boldog volt. A második kép pedig egy 4 generációs fénykép ugyanezen a napon. A nagymamám, édesanyám, én, és a kisfiam látható rajta. A harmadik képen, pedig készítjük elő a viseléshez a „kindstuch”-ot.

5

Mindhárom gyermekemet hordoztam. Első babámat várva is már a hordozóeszközöket néztem és elsőre a rugalmas kendők voltak szimpatikusak. Azzal is kezdtem hordozni, majd megtanultam szövött kendővel és más típusú hordozóeszközökkel is a hordozást. Első gyermekem többemberes volt és úgy éreztem életmentő a hordozás. Újra jelentős lett a hordozás miután megszületett második gyermekem. Bár a klasszikus tandemhordozással vagyis egyik gyermeket elől a másikat háton nem hordoztam, de második babámat várva hordoztam a nagyot majd később a kicsi háton volt és nagyot elől kézben fogtam. Ezek is a tandemhordozás formái. Nagy fiam volt, hogy a babakocsiban pihent és a kicsi a hátamon és így próbáltam a nagyot elaltatni. Az más kérdés, hogy gyakran nem sikerült, de a kicsi jókat aludt rajtam. Az élet sok területén segített a hordozás. Hordozós sporton a nagyobbikat hordoztam, a háztartást is hordozás közben végeztem, az egyik képen mosogatok, míg a kisebbik gyermek a hátamon van. Séták és kirándulások, bevásárlások során is hasznos társaim voltak a hordozók, akár elől, akár csípőn vagy háton hordoztam. A kocsiban a mai napig van egy hordozó. Elől is szerettem a piciket hordozni, de igazi szabadságot a háti hordozás adott. Elől vagy csípőn hordozáskor jó érzés volt a kis szuszogó csomagokkal sétálni, a háti hordozás pedig valódi szabad kezeket adott és ad a mai napig is. A hordozás nem csak egy praktikus eszköz volt, de életmóddá és életformámmá is vált. Hordozási tanácsadó lettem, családokat segítek elidulni hordozós útjukon, vagy ha elkadnak folytatni azt. A hordozó közösségben nagyon összetartó és sok csodás édesanyát ismertem meg. Nem csak számos hordozóeszközöm lett, hanem hordozókendőből varratott tárgyaim is. Párna, sál, övtáska, táska, neszeszer, pénztárca, kulcstartó, ruha, kardigán, telefontok, irattartó, jegyzetfüzet, könyvjelző, hűtőmágnes, hajgumi, hajpánt és biztos van olyan amit kihagytam a sorból. A gyerekek is kaptak játékhordozókat. Legkisebb gyermekem már óvodás, de időnként még hordozóba kéri magát rövidebb időkre és akkor nagyon örül a lelkem. Több, mint 10 éve hordozok. Hordozni jó, a mai napig szívesen tanulok a hordozásról kollegáktól, anyáktól.

5

Második gyermekem már a hordozásba született. Már a gyermekágy alatt testem jelzéseit figyelve rövid ideig hordoztam. Nem csak szövött kendővel hordoztam, hanem karikással és csatossal is, mint az a képeken látható. Nem sokkal születése után hordozási tanácsadó lett belőlem és tovább mélyítettem a tudásomat a hordozásról. Hordozós kihívások is segítettek, hogy még magabiztosabban tegyem hátra a gyermekeimet és egyre több kölönleges kötést ismertem és tanultam meg. A házimunkát továbbra is úgy végeztem, hogy ő is hordozóban volt, nagyokat sétáltunk, a nagyobbik gyermeket később oviba vittem, úgy hogy hol a kicsi hol a nagy volt hordozóban, éppen melyiknek volt nagyobb igénye a testkontaktusra. A szórakozásról sem kellett lemondani, hiszen fesztiválra is el tudtunk menni két gyerekkel is. A nagy fiam kismotorral és zajvédő fülessel-mert érzékenyebb volt a hangokra- a kicsi meg a hátamon. Két és fél évesen bölcsis lett a kisebbik fiam. Délutánonként ő is felkéretőzött néhány-percre, hogy anyával legyen, néha még ovis korban is. Továbbra is nagy örömmel töltött el, hogy lehet még néha egy-egy lopott hordozó pillanat az életünkben.