Ugrás a tartalomra

Kérjük, jelentkezz be vagy regisztrálj, hogy megoszthasd fotóidat és történeteidet.

2024-ben megszületett a kislányom. Ám senki, de senki nem sejthette, hogy mi fog következni. Hosszú heteket töltött inkubátorban, tőlem távolt a rengeteg csipogás között.
Szoptatni nem tudtam, de fejtem és gyomorszondával megkapta, amire szüksége volt. Nagyon szerettem volna szoptatni, de kevés volt a tejem. Komfort szopizni nem tudott. Csak itthon ültem és szerettem volna, ha nekünk is meglenne a bújás az ölelés.
Ekkor került képbe a rugalmas kendő. Ajándékba kaptam. És amint felkötöttem, tudtam ez a mi bujcsink. Hetekig csak 3 órànként ölelhettem. De az első napokban meg sem foghattam. Valahol ezt gyógyította meg bennem a hurcizás.
Ahogy nőtt, csatos hordozóra cseréltük a rugalmas kendőt.
Miután azt is kinőtte egy toodler méretű félcsatos lett az igazi.
Ma már (1,5 éves) nem csak a bújást és az ölelést szolgálja. Hanem mára egy eszköz lett, amivel új élményeket gyűjthetünk. Mert mindent is elmegyünk felfedezni/megmászni. Mert a hàtamról faleveleket lehet szedni, ki lehet pattanni szaladgálni, és hatalmasat lehet aludni is.
A sebet begyógyította. Makk egészséges igazi nagylány, aki végül megtanult szopizni is.

Dátum

2024

Feltöltő

Csonka Panna

Helyszín

Budapest, Magyarország

Gyűjtemény

Gyermekhordozás

Azonosító szám

GYKH.2026.26

Licensz
Néprajzi Múzeum

További történetek

Szabad kezek - 2026-06-04 11:05 - Koller Margit 5
2023
Szabad kezek
Budapest, Magyarország

Mielőtt megszületett a kisbabám, nem tudtam róla, hogy van olyan, hogy kontakt alvó baba. De Ancsikám 8 hónapos koráig csak úgy tudott aludni 5 percnél tovább, hogyha hozzám/férjemhez ért. Igen, mindent megpróbáltam, de hiába altattam el és tettem le, felsírt nagyon hamar és én féltem, hogy így nem alszik eleget, így rengeteget feküdtem mellette, csak hogy aludjon. Természetesen a babakocsiban is sírt, de én nem bírtam sírni hagyni egy csecsemőt, amit utólag se bántam meg - bebizonyosodott számomra, hogy megéri a legelején minden testi-lelki igényét kielégíteni egy kisbabának, ez igenis hosszútávú befektetés egy stabil élet megalapozásába. Igyekeztem lelassulni hozzá és megadni neki azt a testkontaktust, amit igényelt, a 4. trimeszterben és azon is túl, de számomra azért életszerűtlen volt ennyit feküdni vele... Kerestem hát megoldást. Megváltásként úszott be az életünkbe a hordozás, és azon belül is számomra a rugalmas hordozókendő vált be az elején, később pedig a csatos hordozó. Magamrakötöttem a kisbabámat, szinte azonnal elaludt így, és nekem mégse kellett feküdjek! Volt két szabad kezem, végre csinálhattam közben ezt-azt az alváson, telefonpörgetésen és olvasáson kívül is. Pl borsófejtésre, művészet csinálásra, illetve végre el tudtam menni vele bárhova. Használtan szereztem be a hordozót, és télen (az 5 képbe nem fért bele) sem vettem drága hordozókabátot, egyszerűen egy bő télikabátot gomboltam fel magunkra. Felszabadító, sőt, felemelő élmény volt a négy fal között és azon túl is szabadon tevékenykedni úgy, hogy közben együtt rezgünk a kisbabámmal. Sok szelfit készítettem magamról hordozás közben, mivel ez akkora örömet okozott nekem, hogy kvázi az ideiglenes identitásom részévé vált, amiket a szelfiken keresztül definiáltam magamnak. Olyan képeket válogattam, amik nem feltétlenül művészi kompozíciók, viszont visszaadják remélhetőleg a beállítatlan, valós és felszabadult állapotot, amiben hordozás közben éreztem magam. A hajam is milyen... Amit még meg szeretnék említeni, hogy a férjem is hordozott, sőt, már a kendőt is használta. Sokszor így altatta el a kisbabánkat, illetve kirándulások, utazások alatt is felváltva hordoztuk, éppen kinek volt hozzá nagyobb kedve. Örülök, hogy olyan korszakban élek, ahol a férfiaknak, apáknak már ez se tabu.

Ovis szüret - 2026-06-02 19:03 -Farkas Gyuláné Valéria 5
2024
Ovis szüret
Kisharsány, Magyarország

A helyi hagyományok, a borvidéki szokások átörökítésére nagy figyelmet fordítunk Kisharsányban. Ezek az alkalmon a Vylyan-pincészethez mehettek el, ahol végigkísérhették a borkészítés folyamatát. Így játszva tanulva kapcsolódnak a közösség hagyományaihoz, történelmi borvidékéhez. Az óvóda egyébként nagyon jól működik Kisharsányban. Egy pályázaton nyertek, aminek köszönhetően kialakítottak egy kertet, ahol maguknak termelik meg a zöldségeket és gyümölcsöket, például spenótot vagy ribizkét.

Generációk a szőlőben - 2026-06-02 18:11 - Balasáné Csetényi Éva 5
2024
Generációk a szőlőben
kisharsan, Magyarország

Kisharsányi lakos vagyok, Villányban dolgozok felnőttképzést segítem titkárként és a kisharsányi önkormányzatban dolgozok kisegítőként. Nálunk családi tradíció a szőlészet. Szőlészettel, borászattal foglalkozom, illetve a családom generációk óta. A legrégebbi képem 2001-ben készült a fiamról, ahol egy pince előtt áll cefreszivattyúval. Később borász is lett belőle. Azért tartja fel az ujját, mert akkor dörgött az ég. A dédmamája mondta, hogy ilyenkor Szent Péter görgeti a hordókat, amire ő mindig így reagált, hogy meglepetten felfelé mutatott. Ez a két kép szüretek alkalmával készült a 2000-es évek elején. Férjem családja, az ő apja és a fiaink, három generáció szerepel ezen a képen. Ezen a képen a munka elvégzése után boldogan bolondoztak. Ezen a képen egy elfagyott szőlő látható, 2024-ből. Ez lett volna az első termő éve, így két év munkája egy éjszaka vitte el. Ez a kép kifejezi a szőlészet-borászat kiszámíthatatlanságát. A Kisharsányi lakosság egyébként jellemzően sokat foglalkozik szőlészettel. Ördögkatlan fesztiválon készült a kép, 2025-ben. Egy pécsi színész, Köles Ferenc szerepel a képen, akire az egész közösség nagyon büszke és nagyon szeretjük. A Fesztivál alatt ő szokta csinálni a Faluturizmus nevű programot, ami az évek során mostanra több százan szoktak részt venni. Nemrég megválasztották a Halhatatlanok Társulatába. A közösség tagjai közül egyébként többen alapító tagjai is voltak a fesztiválnak, a felvak közössége közül rengetegen részt is szoktak venni.

Megnyugvás - 2026-05-21 23:47 - Rádli Dóra 2
2025
Megnyugvás
Veszprém, Magyarország

Mikor először megfogant a szívemben, hogy gyermeket szeretnék, már akkor tudtam, hogy én hordozni szeretném őt. Amilyen romantikusan hangzik ez a gondolat, oly kevéssé volt az, amikor szembejött a valóság, hogy a világra hozott gyermekem milyen elképesztő ütemben gyarapodik. Ezért amikor hosszú idő, valamint még több nehézség árán megtaláltam a kinőtt hordozónk utódját totyogósoknak való méretben, hatalmas boldogsággal vettem át. Miután sikerült megfelelően beállítanom a csatos eszközt, és felvettem vele a lányomat a hátamra, olyan szívet melengető érzés volt, amikor ernyedő tagjai lógtak és a fejét a lapockámra hajtotta és csak mosolygott. Ennek hatására megkértem kedves barátnőmet (Kis-Schmiedhoffer Diána), aki gyönyörű képeket szokott rólunk készíteni, hogy próbáljuk meg megörökíteni ezt csodálatos pillanatot. Az a pillanatnyi megérkezés ihlette ezt a két, szívemnek nagyon kedves képet.