Séta a horvát tengerparton

3

Minden ember életében a család nagyon fontos. Unokákkal közösen már nehéz összehozni a családot, olyan programot, amiben mindenki részt vesz. Az én képeim 2023-ból, Korfu szigetéről van. A menyem és a fiai még soha nem volt a tengernél, repülőn sem ültek soha korábban, mi pedig már jártunk ott a 80-as években. Június 26-án a nagyobbik fiamnak a születésnapját ünnepeltük, aki vak. Ekkor a homokból építettünk fel tortát neki közösen, és a tengerparton ünnepeltünk. Van nálunk egy kifejezés erre, azt mondjuk neki mindig, hogy „nézd meg a tortát”, és ő körbetapogatja. Nagyon jól éreztük magunkat, örültünk, hogy ez össze tudta hozni a családot. Másnap, amikor hazaértünk, akkor tudtuk meg, hogy édesanyám sajnálatos módon meghalt, így nem érhette meg, hogy mi hazaérünk. Emiatt lett a fényképeknek címe az, hogy az érem két oldala.

1

Nagyon szerencsés vagyok: ugyanazok a barátaim, akikkel 20 évvel ezelőtt együtt írtuk a matekleckét, akikkel együtt buliztunk a szalagavató után és izgultunk az érettségin. Együtt örültünk a szerelmeknek, táncoltunk néhányunk esküvőjén. És velem izgultak, mikor kiderült, hogy anyuka leszek. Aggódtam is - mi lesz a barátokkal, el fogok magányosodni? Dehogy! A kicsi a rugalmas kendőben ugyanúgy jön velem kiállításmegnyitóra, teraszos hétvégi ebédre, múzeumba és jönnek a barátaim is. Így lett a kislányomnak 7 nagynénje és 8 nagybátyja. A képért köszönet Máté cimborámnak és a szülei fiókjából előkerült retro Kodak gépének.

1

Áron a kisunokám, itt hét hónapos volt. Nagyon szeretem ezt a fényképet, Kecskeméten készült, az egyik első kirándulása lehetett, az anyukája ( a lányom) kirakta a levelek közé. Ő pincérnő, az apukája informatikus mérnök. Áron nagyon szereti a szüleit, mérnök és pultos is szeretne lenni ha felnő. Ő az első kisunokám, nagyon szeretem őt.