Moving away from my childhood home to an entirely new continent felt like stepping into a life that didn’t belong to me, at least not yet. The reality of it only truly hit once I arrived. Surrounded by people, I was still deeply alone, carrying a quiet anxiety that made everything feel distant and unfamiliar.
For the first year, I thought it was the place that unsettled me. But it wasn’t the streets, the buildings, or the city itself, it was the absence of the people who once made everything feel safe. I moved through this new world like I was looking at it through a window just like the picture: Close enough to see, but never really part of it.
Beyond that invisible barrier, there was so much waiting, new experiences, new connections, a whole life I hadn’t allowed myself to step into. I was holding myself back, staying in what felt safe, even if it meant feeling stuck.
After I got comfortable, I finally started to explore more. I opened the door instead of watching from the outside. And for the first time, this unfamiliar world didn’t just feel overwhelming, it felt full of possibility. It wasn’t bad after all.
Safe
További történetek
5
A helyi hagyományok, a borvidéki szokások átörökítésére nagy figyelmet fordítunk Kisharsányban. Ezek az alkalmon a Vylyan-pincészethez mehettek el, ahol végigkísérhették a borkészítés folyamatát. Így játszva tanulva kapcsolódnak a közösség hagyományaihoz, történelmi borvidékéhez. Az óvóda egyébként nagyon jól működik Kisharsányban. Egy pályázaton nyertek, aminek köszönhetően kialakítottak egy kertet, ahol maguknak termelik meg a zöldségeket és gyümölcsöket, például spenótot vagy ribizkét.
5
Kisharsányi lakos vagyok, Villányban dolgozok felnőttképzést segítem titkárként és a kisharsányi önkormányzatban dolgozok kisegítőként. Nálunk családi tradíció a szőlészet. Szőlészettel, borászattal foglalkozom, illetve a családom generációk óta. A legrégebbi képem 2001-ben készült a fiamról, ahol egy pince előtt áll cefreszivattyúval. Később borász is lett belőle. Azért tartja fel az ujját, mert akkor dörgött az ég. A dédmamája mondta, hogy ilyenkor Szent Péter görgeti a hordókat, amire ő mindig így reagált, hogy meglepetten felfelé mutatott. Ez a két kép szüretek alkalmával készült a 2000-es évek elején. Férjem családja, az ő apja és a fiaink, három generáció szerepel ezen a képen. Ezen a képen a munka elvégzése után boldogan bolondoztak. Ezen a képen egy elfagyott szőlő látható, 2024-ből. Ez lett volna az első termő éve, így két év munkája egy éjszaka vitte el. Ez a kép kifejezi a szőlészet-borászat kiszámíthatatlanságát. A Kisharsányi lakosság egyébként jellemzően sokat foglalkozik szőlészettel. Ördögkatlan fesztiválon készült a kép, 2025-ben. Egy pécsi színész, Köles Ferenc szerepel a képen, akire az egész közösség nagyon büszke és nagyon szeretjük. A Fesztivál alatt ő szokta csinálni a Faluturizmus nevű programot, ami az évek során mostanra több százan szoktak részt venni. Nemrég megválasztották a Halhatatlanok Társulatába. A közösség tagjai közül egyébként többen alapító tagjai is voltak a fesztiválnak, a felvak közössége közül rengetegen részt is szoktak venni.
4
A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) 2024-es irodalmi táborát július 17. és 21. között rendezték meg a Szokolya melletti Királyréten. A négynapos rendezvényen a szakmai műhelymunkák (líra, próza, kritika, műfordítás) mellett neves vendégekkel – például Rakovszky Zsuzsával és Grecsó Krisztiánnal – zajló beszélgetések és felolvasások várták az érdeklődőket. Ez volt az első FISZ táborom, a Kritika műhellyel tartottam és nagyon-nagyon élveztem!
3
A nagypapa fogadalma volt, hogy kiránduljon a család Toszkánába, hogyha akkorák lesznek az unokák, hogy már maradandó emlék lesz. Voltunk a carrarai márványbányában, a szállásunk igazi toszkánai környezetben volt. Voltunk Pisában, voltunk a tornyok városában San Gimignano-ban, az egyik kép ott is készült, tengeren fürödtünk.