Napraforgó

1

Az önkormányzat teraszára repült ez a kis madár, akiről először azt hittük, hogy megsérült. Végül megitattuk, mert láttuk, hogy nagyon szomjas. Ekkor már országszerte nagy volt a szárazság. Előtte rendeztük meg a születésnapomat, emiatt egy vodkásüveg kupakjába töltöttem neki vizet. Miután ivott, egy idő után el is repült. Gondolkodtunk rajta, hogy hívjunk madármentőt, de szerencsére utána egészségesen el tudott repülni.

1

A Rákóczi utcán laktunk Balatonlellén. 1989-ben született a fiam. Ott laktam 10 évig Balatonlellén a cirkusz mellett. A gyerekem még az elefánt hátán is ült. Gyakran láttuk mi zajlik a cirkuszban. Tíz évig néztem azt a cirkuszt. A másik gyerek a fotón a kisfiam barátja, egy vendégkislány. Mikor elköltöztem Miskolcra, akkor adtuk el a balatonlellei ingatlant, anyukámra kellett vigyáznom. Minden nyáron a Rákóczi 3-nál volt a cirkusz, ma már feljebb van Balatonlellén, vidámpark is létesült.

1

Nem tudom, hogy ez feltétlenül egy történet-e, inkább egy folyamat, mindenesetre az életem első szakaszában a Tisza csak úgy ott volt, mint nyári helyszín, magától értetődően a háttérben. Öregapámnak volt egy kicsi háza a partján, tavasztól őszig nagyjából abban is élt, oda jártunk ki úszni, homokozni, strandolni (kicsiként nagyon menőnek éreztem, hogy az úszás végét jelentő strandon, a büfében papának számlája volt, oda bemehettem jégkrémért és mondhattam hogy "X.Y. számlájára, kérem szépen). Aztán én felköltöztem a fővárosba, papát pedig, amikor itt hagyott bennünket, kívánságának megfelelően a Tiszába helyeztük nyugodni. Valahogyan akkor tűnt fel, hogy ez a folyó van, él és hordoz egy csomó mindent, mert a haza- és a visszaúton is mindig azt vettem észre, hogy amikor felérünk a hídra, akármivel foglalkozom éppen, azt egyszerűen muszáj abbahagynom, lenézni és egy kicsit elbeszélgetni öregapámmal.