A képen egy családi jelenet látható, a karácsony előtti Szent Miklós napja. A mikulás sajnos már nem él. A kukoricacsuhébajszú Mikulástól megszeppentek a gyermekeim, akik elég kicsik voltak még, 1993-ban születtek. Nagyon sok gyerekhez ellátogatott a környéken, minden gyermeket megköszöntött. Bartos Béla, a fényképen látható télapó már sajnos nincs köztünk, de ekkor édességet hozott nekünk.
Mikulás
Dátum
1996
Feltöltő
Helyszín
Fedémes, Magyarország
Gyűjtemény
További történetek
3
Nászútunkat Korfun töltöttük 1996-ban feleségemmel. Természetesen itt is motorral közlekedtünk, amit helyben béreltünk. Csodás majdnem két hetes nászúton bejártuk a szigetet, ahol rengetegen motoroztak. Sok szép emléket őrzünk innen, többek között azt hogy mi lettünk egy helyi táncverseny nyertesei, vagy azt hogy mennyi érdekes emberrel találkoztunk.
3
A síelős kép a mi telkünkön készült. Még a dombot is mi csináltuk a telkünkön. El kellett bontani a régi házat, a tanyát. Hozattunk földet és meglett a domb. Erről lehetett síelni. Sőt még vízicsúszdát is csináltunk nyáron erre a dombra. Nagyon imádták a gyerekek. Ekkor még sok hó esett, ma már kevesebb. Ez a domb lehetett a legmagasabb pontja Debrecennek. Mi mindig mindent kitaláltunk. Azóta is azt kérdezzük magunktól, hogy mindezt hogy tudtuk megcsinálni. Mindemellett dolgoztunk. Debrecenbe mi biciklivel jártunk. A férjem mentőzött, előtte meg kukázott, kukásautókat vezetett. Eredeti szakmája cserépkályhás. A munka hétfőtől vasárnapig tartott, még a rendszerváltás után is. Mi Németországban is dolgoztunk, a férjem 1970-ben ment ki, a család 1980-ban követte. Mikor hazajöttünk Németországból akkor kerültünk el Paksra, az atomerőmű építkezésnél a férjem hegesztő volt, a férjem meg bérelszámoló. Akik az utolsó képen láthatóan azok a barátaink Paksról, a kemencéjüket is a férjem építette.
2
Szinte minden családi fényképünk a Balatonhoz kötődik. Az első fényképen egyébként én vagyok, a kutyánkkal a kezemben, a háttérben hattyúkkal. Itt még nagyon fiatal vagyok, most már nyolcvan év felett járok. Ma már kevesebb hattyú van a Balatonon, a víz is alacsonyabban áll. A második fényképen Géza fiam látható, ahogy beült a vonatba. Itt a vonaton könyököl. Két fiam és egy lányom született, már csak a két fiam él, a lányom 2015 óta nincs velünk. Nagyon szerette a vonatokat.
1
Ez egy gyermekkori fotó, amin én és anyukám vagyok látható. Ez itt készült Szihalmona családi házunk előtt, a Bercsényi Miklós úton. Öt éves lehettem, én erre már nem emlékszem. Nyáron készülhetett a kép. Anyukám tolt, fogta a biciklit, hogy el ne essek. Anyukám bolti eladó, itt nőtt fel Szihalmon, ahogy én is. Ez volt az eslő biciklim. Volt egy nagy esésem vele, arra nagyon emlékszem. Nem volt lebetonozva még, hanem földút volt, az volt nekünk a grund. Oda mentünk focizni, ez volt a bunkerépítés helyszíne. Itt bandáztunk mindig iskola után. Itt jártam iskolába is, az utcabéli velem körülbelül egykorúak voltak a baráti társaságom tagjai. Aki két utcával feljebb lakott, azokkal már nem voltam például szoros kapcsolatban. Azért lettem később tanár, mert példaképeim voltak a szihalmi pedagógusok és szerettem volna kipróbálni. Így szakodostam történelemtanárrá, és ma már művelődési ház szervezőjeként dolgozok. A fényképet valószínűleg Apukám fotózta, vagy a nagymamám, Mama. Ő sokatt hordott az óvodába.