A történetem egészen régre nyúlik vissza. Harmadgenerációs méhészcsalád vagyunk. Apai dédapám már az 1940-es években is méhészkedett, apukám pedig az 1980-as években kezdett bele. Ennek köszönhetően kiskorom óta közel áll hozzám a méz és a méhek világa.
Tavasszal, a méhészszezon elején mindig egy egész napos családi program volt a méz kipergetése. Kedvenc tevékenységeim közé tartozott a lépek fedelezése, ami az én feladatom is volt.
Szüleim 2014-ben beléptek a Dél-Balatoni Mézlovagrendbe. Apukám az egyik alapító tag. A sok feladat mellett ez azzal is járt, hogy évente több mézes rendezvényre is ellátogattunk az ország határain belül és kívül egyaránt. Az esetek többségében mindig magukkal vittek.
Ezek a rendezvények egy egész napot felöleltek. Itt találkozhattam a Mézkirálynőkkel is, akiket mindig irigykedve figyeltem, és sokszor elképzeltem, milyen jó lenne egyszer a helyükben lenni.
Január elején betöltöttem a 18. életévemet. A Mézkirálynői jelentkezés egyik feltétele ez, így korábban nem tudtam pályázni. Beadtam a jelentkezésemet, majd egy egész délelőttön keresztül zajlott az idei Mézkirálynő kiválasztása.
augusztus 2-án engem ért az a megtiszteltetés, hogy elnyerhettem Magyarország Mézkirálynője címet. Ez a megtisztelő cím egy évre szól.
Ez idő alatt igyekszem minél több mézes rendezvényre ellátogatni, ahol a magyar méz jó hírnevét képviselhetem, valamint annak jótékony hatásait megismertethetem.
Eddig 14 rendezvényen vettem részt az ország különböző pontjain, és egy határon túli eseményre is volt szerencsém ellátogatni.
Emellett aktív vagyok a közösségi médiában is, ahol elindítottam egy saját sorozatot „Hogyan építsd be a mézet a mindennapokba?” címmel. Rövid, kreatív és figyelemfelkeltő videókon keresztül igyekszem ötleteket adni arra, hogy mennyi féle ételbe és italba lehet mézet csempészni.
Szeretettel és legjobb tudásom szerint igyekszem szolgálni a hazai méhésztársadalmat. A méh egy apró lény, de hatalmas szerepe van. 🇭🇺🐝🍯💛
Mézkirálynőként a hazai méhészet szolgálatában.
Kulcsszavak
Azonosító szám
MM.2026.1
Licensz
További történetek
1
Számomra nagyon meglepő volt, amikor tavaly a sztánai filmfesztiválon jártunk, hogy a helyiek arról meséltek nekünk, megszokott náluk, hogy nyáron egy-egy napra nincs víz. Vagyis nem jön víz a csapból, nem lehet kezet mosni. Mégsem áll le az élet, mindig van tartalékba sok-sok palackozott ívóvíz, szóda, és a probléma általában napokon belül megoldódik. Az ottlétünk második reggelén nálunk is elment a víz, számomra nagyon szokatlan volt, hogy a reggeli arcmosás, minden rituálé kimaradt, szerencsére a szomszédban még folyt valamennyi víz a csapból, így ott meg tudtunk mosakodni.
3
Kutyásként egyáltalán nem egyszerű megoldani, hogy a kutyánk is tudjon úszni a nyáron. Sok helyen, például a Balatonnál nem mehetnek be a vízbe, mert ki vannak tiltva a legtöbb szabad és nem szabad strandról. A Hajógyári-sziget az egyik kivételes hely, ahol szabadon kipróbálhatják milyen belefutni a vízbe, ez a szigetszakasz csak az övék. Nagyon jó lehetőség volt a saját, ekkor még csak féléves kölyökkutyámnak is, hogy kipróbálja milyen is a kétéltűség.
1
Két rosszcsont fiú, Leonárd és Levente. Nagyon szeretik egymást, de rengeteget rosszalkodnak. Szoktak jönni a polgármesteri hivatalba, a munkahelyemre. Mindig huncutkodnak - az kell a kicsinek, ami a nagynak van állandóan. A munkatársakat már ismerik. Egyikőjüknek, Kati néninek van édességes fiókja, úgyhogy már hozzá szoktak menni elsőként. De másoktól is kapnak cukorkát, nagyon édesszájúak. A kicsit szoktak közösen sportolni, például súlyzókat emelgetnek, tornáznak, a papájukkal együtt. Szoktak szerelni is együtt, például biciklit. Már kezdik megismerni a különböző csavarhúzókat. A kedvenc ételük a tészta, és a rántotthús, amit mindig csíkokra kell felvágni.
5
A girincsi tájházban dolgoztunk évekig, Fogadtuk a látogatókat, körbevezettük őket, volt hogy készítettünk róluk fotót. A hátsó szobában van két szalmabábu, egy férfi és egy nő, akiktől mindig megijedtünk. Volt már, amikor kiszaladtunk. A hátsó konyharészt felújították. Ez egy régi tornácosház, Girincsen régen ilyen házak voltak. Van egy emlékkönyv is, amibe mindig beleírtunk mi is. A látogatók mindig sok helyről érkeznek.