Lada és családi ház

5

A kilencvenes években a dobozi családok nagy része zöldségekkel, főleg paprikatermesztéssel foglalkozott. Ez szinte minden család életében visszaköszönt. Ez egy nagyon összetartó közösségi életet eredményezett. Én például gyerekként éltem ezt meg, de sokan, akik most idősek, fiatal háziasszonyként élték meg. Ketlinek hívták, amivel kötözték a zöldségeket, ez amolyan helyi fogalom. Ez pamut anyag volt, vagy régi óráknak szíja. Budapesten is, mikor mentek piacozni, ez a kötözőanyag volt a védjegye a dobozi zöldségeknek. A piacokon, például Debrecenben vagy Budapesten is a nagybani piacon mindenki tudta, hogy a dobozi zöldség a legfinomabb. A településen mindenki életét meghatározta valamilyen formában a zöldségezés. Az első években még házalni is jártak családok, ajtóról-ajtóra járva kopogtatva árultuk a paprikát. Az itt élő emberek többsége a téesznek köszönhetően helyben el tudtak helyezkedni, a zöldségtermesztés múltja is oda nyúlik vissza. A másik munkaadó a gyulai harisnyagyár volt. Akkor még minden háznál jószág is volt, de mivel közel volt a munka, maradt idejük az otthoni munka elvégzésére is. Pedig régen nagy sertéstelep, tehenészet is volt. Nagyon régen, a Rákosi-korszak alatt még gyapotot is termeltek. A Werckheim-család volt helyben az, akik beindították, kialakították az öntözéses gazdálkodást. A család az 1700-as évek végétől volt befolyásos a településen. A település határában bolgárkertészek, kertészek is működtek. Erre az időszakra azért emlékszünk szívesen, mert az volt a jellemző, hogy a szomszédok, szinte az egész közösség megszervezte maguk között a munkát, kooperáltak. Sokszor együtt vacsoráztunk, együtt mentünk kötni a zöldséget, stb. A mostani irigységnek, rossz hangulatnak nyoma sem volt. A helyi kisebbséggel, a cigányokkal is együtt dolgoztunk, nem volt különbségtétel a közösségben, mint ami más településekben jellemző volt. Ősszel például nem lehetett mesterembert találni, mert a nyári munka után akkor tudott mindenki a sok gyümölcsből, zöldségekből költeni. Eleinte piacra hordtuk a paprikát, majd “ide jött a piac” - a településre kamionokkal érkeztek, nagy mennyiséget például külföldre, például Szlovákiába vittek ki. Mindenki büszke volt erre. Ez egy olyan élmény, amihez egy teljes generáció tud csatlakozni. A közösségben mostmár nincs ekkora összetartás jellemzően. Dobozon a téesz rendszer feloszlása után szépen lassan felbomlott ez a mezőgazdasági élet. A helyre mostanában jellemző a klímaváltozásból fakadó vízhiány is, ami szintén nagyon megnehezítette a munkát.

1

A férjemmel a megismerkedésünk óta parasztházat szerettünk volna, viszont amiket akkor találtunk, nem tükrözték az elképzeléseinket - csak modern, új építésűek voltak. Amikor ezt a házat megláttuk, nem is volt eladó, csak a tulajdonostól tudtuk kialkudni, hogy adja el nekünk. Se víz, se villany nem volt, mindent magunknak kellett megoldanunk. Egy külön specialista építésztől kértünk tanácsokat arra, hogyan lehetne minél autentikusabb. Ez eredetileg egy sváb parasztház, ennek ellenére nem autentikus sváb, hanem inkább erdélyi, székely mintára újítottuk fel, mert én székely származású vagyok. Így lettek az ablakok például az autentikus méregzöld helyett türkizkék.

1

A kép 1995 körül készült a Balatonnál, Fenyvesen, de nem emlékszem pontosan. Lakhelyet menni néztünk ide, azóta is megvan a lakóházunk, ami nem egy nyaraló, hanem egy családi ház. Németeknek adtuk ki egy ideig, most pedig a fiam ott lakik. A rózsaszín autót a parton sétálva láttuk meg, nekünk persze nem ilyenünk volt, hanem egy Zsigulink! A képet pedig a fiam készítette, Zsuzsi, az inkei barátnőm szúrta ki a kocsit. Nyaralni a téesz időkben ritkán jártunk, néha vittek minket a Badacsonyba, vagy Zalakarosba, de ez még ‘90 előtt volt.