Kókai bál

2

Fityeházán tartottunk workshopot és miután kijöttünk a könyvtár épületből fotóztam le ezt a kis dongót. Elsőként a levendulákon pihent meg,majd felém vette az irányt. Ezután elkaptam a kamerám és azon voltam,hogy mielőbb kikerüljem az útját. Ez volt az első alkalom, hogy sikerült lencsevégre kapnom egy dongót.

5

Nyíri Sándorné Erzsébet vagyok, a beleznai kert nagyon fontos számomra. A lányom és az unokám is gyakran jár ki ide, a család összes nagyon jól érzi magát itt, a kis birtokunkon. ( Zala és Somogy megyében, a háztáji szőlőbirtokot hívjuk így, hogy birtok. A kertet, a gazdaság és a hivatalos hétköznapi munka mellett művelte a család, sokszor az egész rokonság.) A beleznai hegyen van egy kis birtok, ez a birtok be van ültetve gyümölcsfákkal. Három vagy négy éve vette a lányom a gyümölcsfákat. Az egyik cseresznyefa vihar áldozata lett, de szerencsére maradt más gyümölcsfa. Nemrég vettük ezt a birtokot, pedig a szőlőhegye mindenkinek volt a környéken. Pince is van, és előtte kis kertrész. A hobbi kertészkedéshez nem nagyon értettem, palántát neveltem előtte otthon. Azt már ekkor megtanultam, hogy a kevert a föld, az is nagyon fontos a növények számára. A hegy már nem a kemény munka helye számomra, nem szőlőhegy, hanem inkább hobbi. Szeretünk felmenni csend, jó levegő van. A 17 éves unokám szereti a legjobban ezt a kis kertet és alkalmanként besegít. Otthon nagyon ügyesen kertészkedik, amit lehet elültet, krumpli, zöldbab, csemegekukorica, málna, a káposzta (soha nem sikerül). Palántázik. A hegy már az unokám és a lányom vágya volt. És mégis nagyon jól érzik magukat a férjével, főleg amikor minden munkával végeznek. Sok ritkaság is van a hegyen, például naspolya. A növényeknek pedig nagyon fontos a víz és a folytonos öltözés.

1

Ez nem egy reklám, képen a kedvenc fajta vizem, a Borsec látható. Ez egy eredetileg erdélyi márka, a víz maga a borszéki erdőkben fakadó forrásvíz, nagyon magas ásványi-anyag tartalma van, tele kalciummal és magnéziummal. A különlegessége, hogy eleve szénsavasan fakad, tehát nem dúsították utólagosan. 2025-ben egy fél évet Kolozsváron éltem, ekkor szoktam rá végérvényesen erre a vízre, minden nap fogyasztottam. A jótékony hatásait utólag érzem leginkább, hogy abban az időszakban amikor ittam, mennyivel jobban éreztem magam. A kép azt örökíti meg, amikor 2026-ban egyszer Nagyváradon jártam autóval, emiatt tudtunk nagyobb mennyiségben vásárolni. Így egy pár napra elég volt ez a mennyiség és Pesten is egy kicsit kevésbé hiányzott Kolozsvár.