Ibolyaszedő túra

5

Girincsen minden évben rendeztek fafaragó-tábort, ez egy családi, kézműves alkalom. A helyi iskolai titkárnő és a férje szervezték a tábort. Két ácsmester érkezett két különböző településről. Volt olyan, amiben széket készítettek, volt amiben egy nagy címert, vagy éppen az utcatáblákat, ezek a mai napig megvannak és használja a közösség. Az iskolával közösen csinálták a tábort. Nem is tudjuk pontosan, miért szűnt meg a tábor - valószínűleg már nem voltak elegen rá. Az iskolásokat tanították meg faragni itt. Az egyik utolsó alkalomkor 2010-ben egy 56-os emlékművet is készítettünk közösen, helyiek.

2

Ez a két kép kilencvenkettőben készült Felsőtárkány, Eger közelében. Én onnan származom, mielőtt idekerültem 85’ben Szihalomra. Nagyon élveztem a gyerekekkel vagyok, tőlünk nem messzi volt egy kút, és rokonaim Noszvajon élnek, hozzájuk mentünk fürdöni amikor kellett. A legkisebb gyerek két éves, a legnagyobb meg tíz éves volt ekkor, nomád körülmények között éltünk négy napig, nagyon élveztük. Nekünk az volt a lényeg, hogy a hegyen legyünk. A felvitel sem volt egyszerű, egy nagyon régi krémszínű Trabanttal mentünk, kombi volt. A hegyre a Trabant nehezen ment fel, így a párom maradt egyedül a kocsiban, ő is a motorhéztetőről kormányzott, mi többiek meg mind hátulról toltuk a Trabant komibnkat. Bográcsoztunk, sátroztunk. Gulyást ettünk, nagyon élveztük az egészet, mindig annyit főztünk, hogy még aznap elfogyjon, másnapra ne romoljon meg. Éjszaka jött vihar, nem nagyon veszélyes vihar. Mi ott nőttünk fel, minden rezdülését tudtuk az erdőnek. Nekünk nem volt távolság, ha 6 km-t kellett gyalogolni át az erdőn, akkor annyit mentünk. Tudtuk hol van lakott terület, tudtuk hol lehet gyöngyvirágot szedni, Szent György virágnak hívtuk. Mert Szent György napján virágzik, ezért ezen a településen így hívtuk, mert mindig áprilisban nyílt ki. A gyerekeim is úgy nőttek fel, hogy a gyerekem már két éves korától kezdve tudta az utat az erdőben. Bírták a tempót, az ő igényeik szerint mentünk, nem siettünk ráértünk. Volt egy kilátó, egy magasles, amire félig felmerészkedtünk. Nagyon-nagyon jó volt, nagyon szeretek kirándulni. Felsőtárkány ugyanolyan szép mint Noszvaj. A szívem hozott Szihalomra, mert a férjem idevalósi. A férjem vesebeteg lett, és emiatt bizonyos korlátok között éltünk, így nem tudtunk mindig messzire kirándulni. Már öt éve nem él, nagyon hiányzik. Most csapatokkal kirándulunk Kassán, Komáromban, Debrecenben, Miskolcon, Szarvason Kondoroson az ország több pontjára eljutunk. Ott énekelt a Zsolti mamája, Kondoroson a csárda ki van festve. Emlékezetes kirándulásokként emlékszem ezekre is.

5

2017 augusztusában Görögországban voltam nyaralni a családommal. Szállásunk egy üdülőtelepen kapott helyet, ahonnan kilátás nyílt a tengerre, körülötte pedig hegyek húzódtak. A tenger hűs habjainak élvezete mellett lehetőségünk nyílt szervezett kirándulásokon is részt venni. Így jutottunk el többek között Platamon várának romjaihoz és tekinthettük meg a Szent Dionüszosz kolostort. Különleges utazás volt ez a számomra, mivel ekkor jártam először Görögországban, s ezek az alkalmak lehetőséget nyújtottak az ottani történelem és kultúra picit bővebb megismerésére. A levegő még éjszaka is fülledt volt, az emberek a teraszokon beszélgettek és innen-onnan zene hallatszódott. Hangulatos esték és napok voltak ezek, amire bármikor szívesen gondolok vissza.