Az én történetem 2021-ben, a kislányom születésével kezdődött, majd 2024-ben a kisfiam érkezése után lett a hordozás még fontosabb az életünkben.
Napi szinten használtunk rugalmas kendőt, majd mei tai hordozót, karikást, végül többféle csatos hordozót is. Télen-nyáron, itthon, utcán, boltban, nyaraláson, séta vagy altatás alkalmával is előkerültek az eszközeink. Érdekesség, hogy a 2020-2021-es koronavírus-járvány korlátozásai miatt el kellett halasztanunk a tervezett lakodalmunkat, így 1 évvel később (2022-ben) már kislányunkkal, karikás kendőben vonultam be a násznép közé.
A téma iránti érdeklődésem oda vezetett, hogy hordozási tanácsadó is lettem Diósdon, ahol már sok családnak segíthettem a helyes hordozóhasználatban.
Fantasztikus, hogy a babahordozás, mint téma, külön gyűjteményben szerepelhet, ezáltal még több emberhez juthat el ez a gondozási forma, ami egyébként szinte egyidős az emberiséggel, tehát, csak újra fel kell fedeznünk.
Hordozás a mindennapok része és hivatás is
Dátum
2021
Feltöltő
Helyszín
Budapest, Diósd, Magyarország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
GYKH.2026.46
Licensz
További történetek
3
2021. májusában jártam életemben először a Dunakanyarnál, ami teljesen lenyűgözött. Barátnőmmel hosszú séta után a Nomád-bárhoz mentünk, ahol különböző hinták, székek, asztalok, játékok voltak kitéve. Rajtunk kívül senki nem volt a parton, így teljes nyugalomban töltöttük a délutánt. Ezen a napon elég hideg volt még, úgyhogy fürödni sajnos nem tudtunk a vízben, de tartalmas beszélgetésekkel így is eltelt az idő. Azóta sokszor visszajártunk ide, de mindig ez az első alkalom maradt számomra a legemlékezetesebb, a felfedezés örömével együtt.
2
Mikor először megfogant a szívemben, hogy gyermeket szeretnék, már akkor tudtam, hogy én hordozni szeretném őt. Amilyen romantikusan hangzik ez a gondolat, oly kevéssé volt az, amikor szembejött a valóság, hogy a világra hozott gyermekem milyen elképesztő ütemben gyarapodik. Ezért amikor hosszú idő, valamint még több nehézség árán megtaláltam a kinőtt hordozónk utódját totyogósoknak való méretben, hatalmas boldogsággal vettem át. Miután sikerült megfelelően beállítanom a csatos eszközt, és felvettem vele a lányomat a hátamra, olyan szívet melengető érzés volt, amikor ernyedő tagjai lógtak és a fejét a lapockámra hajtotta és csak mosolygott. Ennek hatására megkértem kedves barátnőmet (Kis-Schmiedhoffer Diána), aki gyönyörű képeket szokott rólunk készíteni, hogy próbáljuk meg megörökíteni ezt csodálatos pillanatot. Az a pillanatnyi megérkezés ihlette ezt a két, szívemnek nagyon kedves képet.
1
Áron a kisunokám, itt hét hónapos volt. Nagyon szeretem ezt a fényképet, Kecskeméten készült, az egyik első kirándulása lehetett, az anyukája ( a lányom) kirakta a levelek közé. Ő pincérnő, az apukája informatikus mérnök. Áron nagyon szereti a szüleit, mérnök és pultos is szeretne lenni ha felnő. Ő az első kisunokám, nagyon szeretem őt.
5
2021-ben elindultunk öt barátnőmmel a horvát tengerparta, Brac szigetére. 5 napot töltöttünk ott. Komppal mentünk át a szigetre, ami egy óra volt és én nagyon féltem végig a tenger sötét mélységétől. A szigeten sokat sétáltunk, kirándultunk, ültetvényeket jártunk be. Ott rengeteg kivi és olajbogyó fa ültetvény van, amik könnyedén megélnek a sziklás vidéken. Egyik nap felmentünk autóval egy nagyon meredek úton a sziget egyik legmagasabb pontjára, ahonnan beláttuk az egész szigetet, gyönyörű volt. A nyaraló udvarán volt egy citromfa, ott citromot szedtem és babérlevelet is, amit hazavittem és nagyon finomakat főztem vele.