Ugrás a tartalomra

Kérjük, jelentkezz be vagy regisztrálj, hogy megoszthasd fotóidat és történeteidet.

Bogatin Aranka ( Pécsyné Bogatin Aranyka) vagyok. Fityeházán születtem, itt jártam iskolába, tizenhét éves se voltam, az iskola után férjhez mentem. Nagykanizsán a Zalaerdőnél dolgoztam, ezerkilencszáznegyvenig, majd onnan mentem nyugdíjba.
1968-ban mentem férjhez és 1973-ban építettük a családi házat, kalákában. Szobakonyhás, modern házat építettünk közösen. Akkoriban két típusra lehetett építkezni, a Kádárkockára esett a választásunk és azt egy hosszú típusú a telekre építettük. A telek keskenysége miatt az egyszobás verziót választottuk. Közben gyermekeim születtek. Küzdelmes életet éltem, felneveltem mindegyik gyermekem. Dolgoztam mindig, neveltem a gyermekeimet, gondoskodtam az idős szüleimről, hozzátartozóimról. Mindeközben még az 1000 négyzetméteres kertet is műveltem. Ahogy ma is.
Amikor a gyermekeim megszülettek, úgy éreztem enyém az egész világ. Még bútorom se volt, de már ott állt a kiságy. Már majdnem harminc éve a dalkör tagja vagyok. Próbáltam mindig időt szakítani a közösségi életre is.

Közben gazdálkodással is foglalkoztam.
Férjemmel ötven évig éltem házasságban, de férjem elhunyt. Öt éve ismertem meg jelenlegi párom, akivel két éve házasodtam össze 2024. február 24-én.

Dátum

1991

Feltöltő

Bogatin Aranka

Helyszín

Fityeháza, Magyarország

Kulcsszavak
analóg
Azonosító szám

JKK.2026.600

Licensz
Néprajzi Múzeum

További történetek

A farosok- 2026-06-04 14:26 - Völgyesi Imréné Julianna 4
1991
A farosok
Inke, Magyarország

1990. A rendszerváltás után még megmaradtak a Téeszek, ennek idejéről származó ez a kép, mi voltunk a “farosok”. Ez azt jelentette, hogy a krumplit szedtük, amit emberi vagy állati fogyasztásra használtunk fel. A kombájn után többen mentünk, ami kiesett, azt is folyamatában szedtük össze. A földben maradt, kisarjázott krumplit sokszor értékesítettük, vittük a piacra. Az inkei krumplinak nagyon jó híre volt, Jugoszláviába, Horvátországba is innen vitték ki. Bárcsak lenne még, most is szívesen ennénk! Én eredetileg Alsóbogáton éltem és dolgoztam, férjhez jöttem Inkére, emiatt csatlakoztam be a téesz munkájába. Jól kifárasztottak ezek a lányok, én korábban állattenyésztéssel foglalkoztam, nem voltam ilyen munkához szokva! A közös munkát mindig megünnepeltük, volt sör, bogrács, minden, nagyon szerettük!

Augusztus 20. - 2026-04-24 18:01 - Zsoldos Anna 3
1991
Augusztus 20.
Dunakiliti, Magyarország

A rendszerváltás után úgy gondolták a helyiek, hogy a régiekhez hasonló, szép és méltó augusztus huszadikai ünnepséget szerveznek, ünnepi beszéddel, néptánccal, irodalmi műsorral, lovas felvonulással. Az ünnepi műsor után fogathajtó versenyt szerveztek a helyi lovasok részvételével. A versenypályát szalaggal jelölték ki, kívülről álltak a nézők, a gyerekek szaladgáltak a réten. Az egyik lovasnak nem sikerült befordulni az egyik akadály mellett, és felborult a fogat, a lovak megrémültek és a felborult kocsit magukkal húzva rohantak a nézők felé. Kitört a pánik, mindenki próbált a lovak útjából menekülni. Szerencsére több, a lovakhoz jól értő férfi volt a nézőtéren, akik meg tudták fogni a lovakat, mielőtt a nézők közé rohantak volna. A szétszaladt, megkönnyebbült nézők között pedig a szülők keresni kezdték a gyermekeiket. Az egyik kislány odaszaladt édesanyjához, akinek a nagy rémület utáni első reakciója a következő volt: "Hát te meg hol voltál?" és adott egy pofont a kislánynak, majd magához ölelte. Extrém helyzetben, extrém reakció.