Fityeházi iskola

4

Bogatin Aranka ( Pécsyné Bogatin Aranyka) vagyok. Fityeházán születtem, itt jártam iskolába, tizenhét éves se voltam, az iskola után férjhez mentem. Nagykanizsán a Zalaerdőnél dolgoztam, ezerkilencszáznegyvenig, majd onnan mentem nyugdíjba. 1968-ban mentem férjhez és 1973-ban építettük a családi házat, kalákában. Szobakonyhás, modern házat építettünk közösen. Akkoriban két típusra lehetett építkezni, a Kádárkockára esett a választásunk és azt egy hosszú típusú a telekre építettük. A telek keskenysége miatt az egyszobás verziót választottuk. Közben gyermekeim születtek. Küzdelmes életet éltem, felneveltem mindegyik gyermekem. Dolgoztam mindig, neveltem a gyermekeimet, gondoskodtam az idős szüleimről, hozzátartozóimról. Mindeközben még az 1000 négyzetméteres kertet is műveltem. Ahogy ma is. Amikor a gyermekeim megszülettek, úgy éreztem enyém az egész világ. Még bútorom se volt, de már ott állt a kiságy. Már majdnem harminc éve a dalkör tagja vagyok. Próbáltam mindig időt szakítani a közösségi életre is. Közben gazdálkodással is foglalkoztam. Férjemmel ötven évig éltem házasságban, de férjem elhunyt. Öt éve ismertem meg jelenlegi párom, akivel két éve házasodtam össze 2024. február 24-én.

1

1991-ben leszerelő katonák, a "Lángos" laktanyából. A laktanya két évvel később bezárt. A laktanyában az ország minden tájáról szolgáltak sorkatonák a laktanyában. 150 fős létszám volt , néhány hivatásos tiszt vezetésével. A Recski Munkatárborról híres a település. Még volt egy másik kisebb laktanya is ahol üzemenyagtárolás volt a "profil". A "Lángos" laktanyában robbanóanyagokat tároltak. 1990-től a beszolgáltatott munkásőr fegyvereket és hasonlókat is tárolták ott.

4

1990. A rendszerváltás után még megmaradtak a Téeszek, ennek idejéről származó ez a kép, mi voltunk a “farosok”. Ez azt jelentette, hogy a krumplit szedtük, amit emberi vagy állati fogyasztásra használtunk fel. A kombájn után többen mentünk, ami kiesett, azt is folyamatában szedtük össze. A földben maradt, kisarjázott krumplit sokszor értékesítettük, vittük a piacra. Az inkei krumplinak nagyon jó híre volt, Jugoszláviába, Horvátországba is innen vitték ki. Bárcsak lenne még, most is szívesen ennénk! Én eredetileg Alsóbogáton éltem és dolgoztam, férjhez jöttem Inkére, emiatt csatlakoztam be a téesz munkájába. Jól kifárasztottak ezek a lányok, én korábban állattenyésztéssel foglalkoztam, nem voltam ilyen munkához szokva! A közös munkát mindig megünnepeltük, volt sör, bogrács, minden, nagyon szerettük!