Fel a cipővel!

1

Általános iskolai ötödikes koromban az osztálykirándulás helyszínének Szentendrét választotta az osztályfőnökünk (és a szülők?). Ezen belül is a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba és a Marcipán Múzeumba mentünk. Gyerekként természetesen a különféle marcipánból készített torta- és figuraköltemények lenyűgöztek minket, felnőtt koromban is még több kiemelkedő darab rémlik. Nem így a Skanzen! Hozzávetőlegesen semmire sem emlékszem ( és nem meglepő módon képeket sem készítettem, hogy az "emlékezzen" helyettem) a különféle tájegységek csodás épületeiből, egyetlen egyet leszámítva, ami a vízimalom volt. Korábban nem jártam még malomban, a fogalmat ismertem, tudtam, hogy a liszthez és a kenyérhez kötődik, de ennél nem több. Bemutatót is tartottak nekünk, elmagyarázták és megmutatták, hogyan működik a malom, a végeredménybe is belenyúlkálhattunk, megismerve ezáltal a hagyományos malomban őrölt liszt finomságát, ami természetesen gyerekként plusz pontot jelentett a malom mellett. Itt ellőttem az értékes képkockáim közül egyet, hogy megörökítsem a belső tér egy részletét. A kép nem különösebben jó, másnak talán felismerhető sem lenne, de számomra ez a kép a víz erejét örökítette meg. Gyermeki szemmel egészen elképesztő volt látni, hogy az a víz, amit megiszunk, amiben fürdünk és amit én egy lágy anyagként ismertem, meg tud forgatni egy hatalmas malomkereket. Teljesen lenyűgözött, úgyhogy onnantól kezdve mindig minden szembejövő vízimalmot nagy lelkesedéssel csodálok meg, legyen bármilyen állapotban.

4

Idén nyáron voltam életemben először Ausztriának ezen a részén, Stájerországban. Kipróbáltam a via ferrarátát ,a vadvízi evezést, libegőztem, túráztam és fürödtem egy alpesi tóban.A testet- lelket igènybevevő,feltöltő próbatételek közül természetesen a hegyi tóban való úszást élveztem a legjobban, hiszen vízi embernek tartom magam (ràk csillagkèp,hal aszcendens).

5

A víz minden halmazállapotában körülvesz bennünket, mindennapjaink természetes része. Ezek közül talán a szilárd halmazállapota az, amelyhez a leginkább kettős érzések társulnak. Egyrészt veszélyforrás: a természet hatalmas pusztításra képes általa. Másrészt viszont talán ez a leglátványosabb arca is, hiszen a fagy és a jég lenyűgöző formákat, különleges természeti alkotásokat hoz létre. Napjainkban egyre enyhébbek a telek, folyóink és tavaink is egyre ritkábban fagynak be. Időnként azonban még megmutatja erejét a tél. 2017-ben a Tisza rendkívül vastag jégtakarót kapott, majd a tavasz közeledtével megindult a jégzajlás. A hatalmas jégtáblák rombolták a partokat, miközben páratlan látványt nyújtottak. Egy jól elkapott pillanat, a megfelelő fények és a természet ereje együtt olyan képeket tárnak elénk, amelyek egyszerre mutatják meg a víz pusztító és lenyűgözően szép oldalát.