Fafaragó-tábor

4

Nemrégiben átnéztem az összes fotómat (analógot és digitálisat egyaránt) és megpróbáltam rendszerezni őket. Nálunk nem volt szokás dátumokkal és helyszínekkel ellátni az albumok lapjait, így egy egész délutánt töltöttem azzal, hogy időrendbe tettem a képeket, megpróbáltam kiszámolni, hogy mikor készült és nem utolsósorban rájönni, hogy hol jártam, amikor elkattintottam a gépet. Ahogy nézegettem a képeket, számos felismerésre jutottam, többek között arra, hogy tiroli utam során készített képeimnek gyakori elemei a felszíni víztestek. Életemben először külföldi utazáson Tirolban vettem részt 2003 tavaszán. Az utat az általános iskolai német tanárom szervezte és több osztálytársammal, illetve felsőbb évfolyamossal utaztunk. Az egész útra úgy emlékszem vissza, mint ami nagyon "vizes" volt. Alig akadt olyan napszak, amikor ne csöpörészett volna az eső és nem meglepő módon, mivel a hegyek között voltunk, előbb-utóbb belefutottunk egy folyóba, patakba vagy tóba, bármerre is indultunk. Mivel én az országnak egy olyan szegletéből származom, ahol a legkisebb bucka is már komoly dombnak számít, ezért engem a gyönyörű hegyek és a lépten-nyomon felbukkanó álló- és folyóvizek egészen elvarázsoltak.

1

Két rosszcsont fiú, Leonárd és Levente. Nagyon szeretik egymást, de rengeteget rosszalkodnak. Szoktak jönni a polgármesteri hivatalba, a munkahelyemre. Mindig huncutkodnak - az kell a kicsinek, ami a nagynak van állandóan. A munkatársakat már ismerik. Egyikőjüknek, Kati néninek van édességes fiókja, úgyhogy már hozzá szoktak menni elsőként. De másoktól is kapnak cukorkát, nagyon édesszájúak. A kicsit szoktak közösen sportolni, például súlyzókat emelgetnek, tornáznak, a papájukkal együtt. Szoktak szerelni is együtt, például biciklit. Már kezdik megismerni a különböző csavarhúzókat. A kedvenc ételük a tészta, és a rántotthús, amit mindig csíkokra kell felvágni.

1

Az önkormányzat teraszára repült ez a kis madár, akiről először azt hittük, hogy megsérült. Végül megitattuk, mert láttuk, hogy nagyon szomjas. Ekkor már országszerte nagy volt a szárazság. Előtte rendeztük meg a születésnapomat, emiatt egy vodkásüveg kupakjába töltöttem neki vizet. Miután ivott, egy idő után el is repült. Gondolkodtunk rajta, hogy hívjunk madármentőt, de szerencsére utána egészségesen el tudott repülni.