Életem első és utolsó cigarettája

1

Először 1998 nyarán, mint Fityeházi iskolások először mentünk erre a tengerpartra, azóta évente rendszeresen. Most a mostani gyerekek járnak le, a helyi iskolából. Ők már önállósodtak, néhány szülő kísérte itt is csak őket, ők járkáltak mindenhová már egyedül is szatyorral és benne fürdőruhával. Amikor ez a fénykép készült, akkor foci vb-volt Lovranban, és a gyerekek nagyon lelkesek voltak. Nézték a szomszédos focipályát, drukkoltak és hangosan éjjeneztek. Tízévestől tizenhatig bezárólag több korosztály is részt vett. Én nem voltam ott mint kísérőszülő, csak a gyerekem, azóta pedig mi felnőttek járunk, de már a művelődési ház szervezésében. A rendszeresség azóta is megmaradt, július utolsó napjain megyünk minden évben. Idén is megyünk, egy nagy busznyi fityeházi.

1

A 90-es években kinyíltak a határok és a lehetőségek, így végre eljutottunk a tengerpartra is. Ezen a képen a nagylányommal sétálunk és nagyon-nagyon boldogok vagyunk, örülünk, hogy együtt vagyunk, élvezzük a szabadságot, az életet. A képen nem látszik, de nagy társasággal voltunk, akikkel éveken keresztül együtt nyaraltunk.

3

Tompa utcai, kilencedik kerületi nagy lakásból alakítottunk ki egy fotóműtermet, ahol divat és reklámfotózásokat készítettük. Az első fényképen egy magazin címlapját készítettük, saját kezűleg festett háttér előtt. A következő fényképen a fodrász, Koczka egy modern-Marcel hullámot készített a modellnek. Az utolsó fényképen életem párja saját magán (ahol majd a modell fog állni) méri a fényt (a gégent ).