Akkoriban takarékszövetkezetben dolgoztam, és azt mondta a főnök, hogy a bónuszt inkább egy közös kirándulás formájában kapjuk meg. Először belföldi kirándulásokat szerveztek, majd szocialista országokba mentünk, Jugoszlávia, Románia. Majd a rendszerváltás után repülőre ültünk és irány Németország, majd eljutottunk Olaszországba, Róma Vatikán, megnéztünk egy szentmisét. Miután bejártuk Európát, eljutottunk Egyiptomba is. Füzesabonyból mentünk át, és a budapesti reptérről mentünk, MALÉV géppel. Az odajutást mi fizettük, de valamennyit támogatott a takarékszövetkezet.
Egyiptomba is a takarékszövetkezettel jutottunk el egy hét napos kirándulásra. A takarékban 88-an dolgoztunk és felváltva mentünk el kisebb turnusokban, hogy mindig legyen otthon valaki, aki dolgozik is. A tevegelés nagyon izgalmas volt. Beduinok vezették a tevéket, leültették őket, mi meg felszálltunk. Piroska nagyon megijedt és sírva fakadt, én bátran lovagoltam rajta. Activityztünk, mindent megértettünk, még ha nem is beszéltük a nyelvet. Úgy megcsapott minket a szaharai hőség mikor először kiszálltunk a gépből. Emlékszem az ottani éjszakai életre. Nappal minden zárva volt, a boltok is csak később nyitottak ki. Mikor mentünk a Királyok Völgyébe ötven fok volt. A Nílust is láttuk, Kairóba is utaztunk. Amit ott láttunk Kairó utcáin, hogy a gyerekek milyen nyomorba élnek. A beduinok is nehéz körülmények között élnek. Mi svédasztalról ettünk, a sfinx tortából megcsinálva, olyan ételek voltak, amiket a mai napig nem felejtek el. Mindenféle étel volt. Ki volt írva, hogy melyik étel miből van, volt egy két lokális nevezetesség, helyi étel. Először mindenből szedtünk magunknak egy kicsit, hogy megkóstoljuk. Ezt nehezen bírta a gyomrunk, sokak gyengélkedtek.
Mindig elől voltam, az idegenvezető mellett mentem. Az asztalon egy macska mászott, ez engem nagyon zavart, mondtam, hogy Sicc!. Persze ez Egyiptomban más, mert ott Szent állat. Nálam ez elképzelhetetlen, a kutyának a macskának az udvaron a helye.
