Ez a közösség az idén (2026-ban) 18 éves mézesfesztiválra is aktívan készül, ennek a célja a hagyományos ízek megőrzése. 2025-ben voltunk 950 évesek, ekkor csináltunk 950 díszített mézeskalácsot és berzselt tojást készítettünk. Ennek a lényege, hogy a kifújt tojást növényi festéssel pirosra vagy barnára festjük. A 950 feliratot ezekből a tojásokból raktuk ki. A hely történelméhez tartozik a makkoltatás is. Ez is nemrég esett meg, a makkoltatás történetét Varga Anna, néprajzos-biológus kutatta ki, aki Spanyolországban találkozott már ezzel a történettel, hogy a disznókat makkoltatják.
2023
Dobozi Népművészeti Egyesület
Doboz, Magyarország
Dátum
2023
Feltöltő
Helyszín
Doboz, Magyarország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2026.591
Licensz
Néprajzi Múzeum
További történetek
1
2004
Húsvét Szihalmon
Szihalom, Magyarország
A fiúk mentek a lányokat locsolni, vederrel. Ezek a képek akkor készültek, mikor a Tájház elkészült. Az Egyesületi tagok álltak ki locsolkodni a Tájházhoz. A húsvéti szokásokat ma már kevésbé veszik komolyan, én még mindig megtartom őket. A locsolkodást tojásfestés előzi meg, a Szikra Egyesülettől Dobos Ildikó csinálja ezt a tojásfestést. Kaptam már tőle jó ötleteket. Nekem az unokám ilyenkor szokott meglátogatni, ilyenkor együtt csináljuk a tojásfestést, minden szakkör után hazavisszük, amiket megcsináltunk. Volt idén egy kiállítás is, ami a szakkörök munkáit állította ki. Én például a mézeskalács szakkörbe is jártam. Nekem nagyon sok ismerősőm lett így a szakkörök miatt. A tojásfestés után mi asszonyok készülünk az ünnepre, én általában húsz féle ételt elkészítek. A húsvéti asztalon mindig van sonka és tojás. Rántott hús, fasírozott, saláta, sonkasaláta. Volt aki csak azért jött hozzám locsolkodni, mert volt nálam szezámmagos csirke. Egyik évben nem csináltam és ő fel is háborodott: mondta Ilka, hát hol a szezámmagos csirke? Én örülök, ha más is megcsinálja ezeket a recepteket. Locsolkodó versek is elhangzanak persze. Manapság már bejelentkeznek, régen nem volt ez jellemző. Volt olyan év, hogy egyszerre annyian voltak, hogy nem tudtam leültetni őket. Volt olyan kisfiú is egyik évben, olyan szép verset mondott, hogy felvettem magnóra. Mindenkitől kikövetelem a verset.
5
2023
Fel a cipővel!
Miskolctapolca, Magyarország
Miskolctapolcán a Barlangfürdőben már többször is jártunk. Páratlan élmény a termálvízben, mészkősziklák között fürödni. Kirándulni is szeretünk a környéken. A Tavas-barlang előtti park és a csónakázó tó minden évszakban gyönyörű. Gazdag növény és állatvilág él ezen a természetvédelmi területen. Kellemes sétákat szoktunk itt tenni. Pár évvel ezelőtt tudtuk meg, hogy a Barlangfürdő karbantartási időszaka végén, vezetett túrákon szakemberrel, bakancsos bejárásra van lehetőség. Barátainkkal 2023 januárban sikerült egy ilyen "szárazlábas" téli alkalmon részt venni. Nagyon érdekes volt így látni a már ismerős sziklás részeket. Még jobban megismertük a természetes barlang és a fürdő kialakulásának érdekes történetét, jártunk befejezetlen járatokban, megnéztük a termálvizet adó kutat, megfigyelhettünk nagyon szép kalcitkiválásokat, gömbüstöknek nevezett oldásformákat és bemehettünk a gépházba is. Olyan elzárt területeken barangoltunk, melyre a fürdő vendégeként eddig nem volt lehetőségünk. Különleges élmény volt! Köszönjük!
1
2023
Generációk
Kővágószőlős, Magyarország
Dédi először fogja karjába harmadik dédunokáját, akit ekkor hoztak ki a szülészetről. Dédi ezen a képen kilencvenkét éves, Kázmérka három napos. Kázmérka Dédinek harmadik dédunokája, nekem harmadik unokám. A fotó Kővágószőlősön készült, amikor Kázmérkát Szigetvárról hozták haza, ahol ő született. Irénke
5
2023
Szabad kezek
Budapest, Magyarország
Mielőtt megszületett a kisbabám, nem tudtam róla, hogy van olyan, hogy kontakt alvó baba. De Ancsikám 8 hónapos koráig csak úgy tudott aludni 5 percnél tovább, hogyha hozzám/férjemhez ért. Igen, mindent megpróbáltam, de hiába altattam el és tettem le, felsírt nagyon hamar és én féltem, hogy így nem alszik eleget, így rengeteget feküdtem mellette, csak hogy aludjon. Természetesen a babakocsiban is sírt, de én nem bírtam sírni hagyni egy csecsemőt, amit utólag se bántam meg - bebizonyosodott számomra, hogy megéri a legelején minden testi-lelki igényét kielégíteni egy kisbabának, ez igenis hosszútávú befektetés egy stabil élet megalapozásába. Igyekeztem lelassulni hozzá és megadni neki azt a testkontaktust, amit igényelt, a 4. trimeszterben és azon is túl, de számomra azért életszerűtlen volt ennyit feküdni vele... Kerestem hát megoldást. Megváltásként úszott be az életünkbe a hordozás, és azon belül is számomra a rugalmas hordozókendő vált be az elején, később pedig a csatos hordozó. Magamrakötöttem a kisbabámat, szinte azonnal elaludt így, és nekem mégse kellett feküdjek! Volt két szabad kezem, végre csinálhattam közben ezt-azt az alváson, telefonpörgetésen és olvasáson kívül is. Pl borsófejtésre, művészet csinálásra, illetve végre el tudtam menni vele bárhova. Használtan szereztem be a hordozót, és télen (az 5 képbe nem fért bele) sem vettem drága hordozókabátot, egyszerűen egy bő télikabátot gomboltam fel magunkra. Felszabadító, sőt, felemelő élmény volt a négy fal között és azon túl is szabadon tevékenykedni úgy, hogy közben együtt rezgünk a kisbabámmal. Sok szelfit készítettem magamról hordozás közben, mivel ez akkora örömet okozott nekem, hogy kvázi az ideiglenes identitásom részévé vált, amiket a szelfiken keresztül definiáltam magamnak. Olyan képeket válogattam, amik nem feltétlenül művészi kompozíciók, viszont visszaadják remélhetőleg a beállítatlan, valós és felszabadult állapotot, amiben hordozás közben éreztem magam. A hajam is milyen... Amit még meg szeretnék említeni, hogy a férjem is hordozott, sőt, már a kendőt is használta. Sokszor így altatta el a kisbabánkat, illetve kirándulások, utazások alatt is felváltva hordoztuk, éppen kinek volt hozzá nagyobb kedve. Örülök, hogy olyan korszakban élek, ahol a férfiaknak, apáknak már ez se tabu.