Az első kislányom 2020 áprilisában a Covid alatt született. Biológusként tudtam, hogy én hordozni szeretném a babámat, a babakocsitól idegenkedtem, nem is vettem, azt éreztem, hogy nagyon messze lenne tőlem a babám és a természetes közege inkább rajtam van... Nagyon bevált és abszolút természetes, önazonos volt nekem ez az egész. Kicsit később orvosi indoka is lett a hordozásnak, mivel csípőficamot diagnosztizáltak a babámnál. Az orvosa annyit mondott, hogy Pavlik kengyelt is hordozzuk, hordozzuk, hordozzuk. Ennek meg is lett az eredménye, pikk-pakk meggyógyult és most már ügyes kis tornásszá cseperedett. A második kislányom 2 évvel később született, szintén tombolt még a járvány. A kétgyermekes lét elengedhetetlen eszköze lett a hordozás, amíg a naggyal játszótereztem, a kicsi órákat aludt rajtam és volt két szabad kezem. Ekkor éreztem úgy, hogy jó lenne tanulni valamit. Pont meghirdették a hordozási tanácsadó képzést, amit óriási örömmel és lelkesedéssel végeztem el. Azóta ez az épülő vállalkozásom egyik alappillére. A harmadik gyermekem, a kisfiam 2024-ben született, őt már a kórházból is egy megfelelő méretű, biztonságos csatos hordozóban hoztam haza. Amint lehetett, elkezdtem a kisfiammal együtt dolgozni, számtalan hordozási tanácsadást csináltunk meg együtt, amíg bölcsis nem lett. Azóta ez vált a munkámmá és hivatásommá. Folyamatosan képzem magam, hogy minél szélesebb körben tudjam támogatni a családokat ebben a rendkívül érzékeny és fontos időszakban.
Covid babától a hordozási tanácsadó szakmáig
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2026.512
Licensz
További történetek
5
A képeken a csolnoki Rákóczi Söröző látható. A Covid óta alig van közösségi élet a faluban. Valahogy mindenki elzárkózott. Előtte tele voltak a kocsmák emberekkel, voltak programok, koncertek, de sok hely bezárt. Most már csak két kocsma maradt: a Borozó és a Rákóczi. Összeszámoltuk, hogy korábban 24 olyan hely volt a faluban, ahol lehetett inni. Már nem járnak el az emberek. Nem maradnak ott beszélgetni, szocializálódni, mindenki hazamegy és otthon ül. A próbák után sem nagyon akar senki maradni beszélgetni vagy pizzázni. A Rákóczi kocsmában szoktak lenni a rockbulik, például a Rock Péntek. A Stainless Steel zenekar is itt lépett fel. Az egyik gitáros a Retro Rádió műsorvezetője, a testvére pedig az énekes. Most Lucky Gentleman néven futnak.
1
Ez egy alpaka. A Sehol-sziget Alpaka Farmon voltunk a családommal. Az állatokhoz nem szabadott hozzáérni, vagyis a fejüket nem volt szabad megfogni. A képen a kisebbik fiam látható, ő is kapott egy alpakát. Mindenkihez tartozott egy állat, és mindenki a sajátját etethette a farmon. A nyakától felfelé nem szabadott hozzáérni, mert állítólag szívinfarktust kapnak tőle. (Legalábbis nekünk ezt mondták.) Ezek a fiúk a karám mögött vannak, és csak a fiúkat lehetett sétáltatni. A lányok a karám másik részén voltak elkülönítve. A végén lehetett alpaka szappant vásárolni, ami kézműves szappan volt, és mindenkinek a „saját” alpakájához kapcsolódott.
1
Óriási változás volt az életemben, amikor 2019-ben felvettek a Színház-és Filmművészeti Egyetemre. A képzésünk rendben el is indult, egy félév után azonban beütött a Covid vírus és lezárták az országot, emiatt mi is az online térbe kényszerülve tanultunk. A harmadik félévünk már újfent teljesen másként indult: elfoglaltuk az egyetemet. Az akkori kormány egyetemi autonómiát sértő intézkedései ellen fellázadtunk és majd három hónapon keresztül igyekeztünk egyszerre demonstrálni és a saját oktatásunkat megszervezni. Ez a kép is egy ilyen tüntetés alkalmával készült, amikor egy kollégiumi szoba ablakából örökítettük meg a Vas utcai eseményeket. A FreeSZFE akció hatalmas változást hozott mindenki életébe: megnyílt az egyetem, a színházasok, filmesek, dokumentumfilmesek folyamatosan találkoztak, beszéltek, közösen dolgoztak egymással, ami egy normális képzés kereteiben ilyen formán biztosan nem valósult volna meg. Én is rengeteg embert ismertem így meg, amiből szakmai és személyes kapcsolatok egyaránt a mai napig megmaradtak. Vegyes érzésekkel gondolok vissza erre az időszakra. Valóban hittünk a változásban, emiatt óriási érvágásként éltük meg, amikor novemberben lezárult a tüntetés időszaka. Évekkel később viszont már sokkal pozitívabbnak élem meg, amit közösen csináltunk, és bízom benne, hogy ez az összefogás példamutató lehet mindenkinek, aki a hatalmi elnyomás ellen küzd.
5
A covid első nyarán, amikor az idő már igazán kellemes volt, Dodóval elmentünk a nyaralójukba, a Kurca partjához. Végre kiszabadultunk a város korlátaiból és sokkal szabadabbnak éreztük magunkat, mint bármikor. Biciklivel mentünk a Szentesről végig a gáton, és ketten voltunk pár napot a kis faházban, a víz partján. Reggelente a mólón reggeliztünk, miközben a mellettünk lévő mólón a szomszéd bácsi horgászott. Délután főztünk, olvastunk, úsztunk, ladikoztunk, vagy éppen a kiskacsákat figyeltük, ahogy sorban úsznak az anyjuk után, és aggodalommal néztük, hogy mindannyian felbukkannak-e a felszínre egy-egy merülés után. A víz jelenléte nagyon megnyugtató volt. Végre kiszabadultunk a természetbe, a nyugalomba és a csendbe, és ott olyan távolinak tűntek a világ gondjai.