A covid első nyarán, amikor az idő már igazán kellemes volt, Dodóval elmentünk a nyaralójukba, a Kurca partjához. Végre kiszabadultunk a város korlátaiból és sokkal szabadabbnak éreztük magunkat, mint bármikor. Biciklivel mentünk a Szentesről végig a gáton, és ketten voltunk pár napot a kis faházban, a víz partján.
Reggelente a mólón reggeliztünk, miközben a mellettünk lévő mólón a szomszéd bácsi horgászott. Délután főztünk, olvastunk, úsztunk, ladikoztunk, vagy éppen a kiskacsákat figyeltük, ahogy sorban úsznak az anyjuk után, és aggodalommal néztük, hogy mindannyian felbukkannak-e a felszínre egy-egy merülés után. A víz jelenléte nagyon megnyugtató volt. Végre kiszabadultunk a természetbe, a nyugalomba és a csendbe, és ott olyan távolinak tűntek a világ gondjai.