Nyíri Sándorné Erzsébet vagyok, a beleznai kert nagyon fontos számomra. A lányom és az unokám is gyakran jár ki ide, a család összes nagyon jól érzi magát itt, a kis birtokunkon. ( Zala és Somogy megyében, a háztáji szőlőbirtokot hívjuk így, hogy birtok. A kertet, a gazdaság és a hivatalos hétköznapi munka mellett művelte a család, sokszor az egész rokonság.)
A beleznai hegyen van egy kis birtok, ez a birtok be van ültetve gyümölcsfákkal. Három vagy négy éve vette a lányom a gyümölcsfákat. Az egyik cseresznyefa vihar áldozata lett, de szerencsére maradt más gyümölcsfa. Nemrég vettük ezt a birtokot, pedig a szőlőhegye mindenkinek volt a környéken. Pince is van, és előtte kis kertrész. A hobbi kertészkedéshez nem nagyon értettem, palántát neveltem előtte otthon. Azt már ekkor megtanultam, hogy a kevert a föld, az is nagyon fontos a növények számára. A hegy már nem a kemény munka helye számomra, nem szőlőhegy, hanem inkább hobbi. Szeretünk felmenni csend, jó levegő van. A 17 éves unokám szereti a legjobban ezt a kis kertet és alkalmanként besegít. Otthon nagyon ügyesen kertészkedik, amit lehet elültet, krumpli, zöldbab, csemegekukorica, málna, a káposzta (soha nem sikerül). Palántázik. A hegy már az unokám és a lányom vágya volt. És mégis nagyon jól érzik magukat a férjével, főleg amikor minden munkával végeznek.
Sok ritkaság is van a hegyen, például naspolya. A növényeknek pedig nagyon fontos a víz és a folytonos öltözés.
