Balatonlellei disznóvágás

1

Manapság már nem tartok ma már tyúkokat, csak egy macskám van. A fiam a papucsban kiment a tyúkudvarba, ekkor már harmadik osztályos volt, mikor odaköltöztünk. Nagyon szerette a fiam is az állatokat. 1988-ban költöztünk le Balatonlellére, a mai napig emlékszem ezekre a pillanatokra. Volt minden az udvarban, a tyúk csak egy volt a sok közül.

2

Hagyományőrző disznóvágásokat is szerveztünk, szüreti felvonulásokat itt Szihalmon. Az utóbbin körbetáncoltuk az egész falut. Ilyenkor vittük a szőlőt, nagy menet volt, szintén jött lovaskocsi. Nem foglalkoznak sokan szőlővel. Nekem van sok boroshordóm egyébként. A szüreti felvonulást azonban főként a kulturális értéke miatt tartottuk meg. Útközbeni tánc is volt mindig, megálltunk a menet közben és párokba álltunk, táncra perdültünk. Szoktunk járni Tarra, ott olyan hatalmas szüreti felvonulások vannak, hogy eszméletlen. Annyi videóm és emlékem van ilyenekrőlt. Tar Nógrád megyében van, innen Szihalomról elég messze van. Nagyon jók voltak ezek a programok, ez abbamaradt egy idő után.

3

Forró június végi napok voltak, amikor a férjem cégének jóvoltából néhány napot eltölthettünk Siófokon, egy kellemes, vízparti üdülőben. Az első este sétálni indultunk két csimotánkkal, akiknek fagyit ígértünk vacsora utánra. A kisfiunk alig kétéves volt, ő bizony elfáradt az egész napos játéktól, és hisztizni kezdett, hogy vegyük ölbe. Mivel én már várandós voltam a harmadik gyermekünkkel, nem emelhettem fel, Apa pedig azt mondta, felveszi, de akkor nem kap fagyit. Következetes szülők lévén ezt be is tartottuk, így három fagyival leültünk egy parkban, ahol azok a régi fajta, beton-fadeszka padok voltak. Ákos duzzogva ült közöttünk, Dóri pedig rendes nagytesóként meg akarta kínálni a nyalánksággal, hogy ne maradjon ki, de az én önérzetes kisfiam félrerántotta a fejét dacosan.... És ezzel a lendülettel kettőnk mellett hátrazuhant a pad ülése és jó magasan lévő háttámlája között, egyenesen a virágágyás betonszegélyébe ütve kicsi, szőke kobakját. Berohantunk a közeli szálloda recepciójára, ahol a személyzet nagyon kedvesen ellátott törölközőkkel, mert ömlött a vér a sebből, és mentőt is hívtak nekünk (hol volt akkor még mobiltelefon!!!!), így Ákos aznapi legnagyobb élménye, hogy "nínós autó" vitt be a siófoki kórház sürgősségi osztályára bennünket. A seb szerencsére nem volt túl nagy, röntgenfelvétel is készült, agyrázkódása sem lett, így csak alaposan bekötözték és elláttak jótanáccsal: "Anyuka, víz nem érheti két-három hétig!" Na puff, aznap kezdődött az egyhetes balatoni nyaralás, most mit csinálunk? Így hát az a hét arról emlékezetes, hogy bejártuk a Balaton környékét, hajóztunk voltunk Tihanyban, Badacsonyban, felvittük a gyerekeket a Gömbkilátóba. Azóta is ezek a kedvenc kirándulóhelyeink a tó körül, ha csak tehetjük, minden évben megjárjuk az összeset és visszagondolunk azokra a szép, ijedtséget hozó, de mégis békés napokra. A fotókon a kék sapka nem csak a nap melege ellen szolgált, hanem védte a kötést azon az okos buksin.