Balatoni nyár unokákkal

5

Hordozási utam legnagyobb gyermekemmel 2015-ben kezdődött. Mint oly sokan először egy rugalmas kendőt kaptam kölcsön, ezzel tanultam meg hordozni a közeli hordozós klubban majd kikölcsönöztem onnan egy szövött kendőt. Aztán vettem egy saját szövött kendőt és a hordozás elkezdett életformává és életmóddá válni és egyre több féle és fajta hordozó került a házba. Nem csak többemberes gyermekemmel könnyítette meg a mindennapokat, mert hordozóban szeretett nézelődni, aludni és a házimunkát is tudtam végezni miközben megkapta azt a testközelséget, amire vágyott. Egyszer pakoltam be az előltöltős mosógépet és a gép tetején volt egy lavór. Háton hordozott gyermekem megragadta és nem engedte el. Így sétáltunk percekig. Én gondoltam megörökítem ezt a vicces, ragaszkodós pillanatot, mert ha elmesélem senki nem hiszi el. Felkaptam a fényképezőgépet és tükörbe nézve lefotóztam amint gyermekem fogja a lavórt. Nagy fiamat sokáig hordoztam, 5 évesen is volt, hogy időnként felkéretőzött pár percre anyára kicsit töltődni. Boldog és hálás voltam, hogy még egy kicsit hordozhatom.

3

A babahordozás az életünk mindennapi részévé vált. Mind a négy gyermekemet hordoztam, a babakocsi elég hamar feleslegessé vált. Először még idegenkedtem tőle, ahogyan sokan mások is. De a bionytalanság a használattal hamar elmúlt. Mindennapok társává vált. Segítség volt a közlekedésben, az altatásban, a főzésben, majd a többedik gyeremeknél a testvérféltékenység és a mindennapi logisztika küzdelmébe is besegített. Azonban számomra nem csak eszköz volt, hanem egy olyan kapcsolat a gyermekeim és közöttem, amit nehéz megfogalmazni. Megnyugtatott, hogy ott szuszog rajtam az újszülött. Biztonságot adott, mikor pörgős nap volt és nem aszerint kellett a napot rendeznem, hogy mikor van alvásidő, mikor fog megéhezni a csecsemőm, hanem mindezt úgy végig tudtam csinálni, hogy mellettem volt végig. Megkönnyebbülés volt, mikor a totyogóval mennem kellett valahová és csak magamra kaptam a gyermeket és nem kellett az összes fűszálat megnézni séta közben az út mentén, hanem haladhattam. Megnyugtatott, mikor tömegrendezvényben voltunk és biztonságot tudtam az ingerekkel szemben adni a gyermekemnek. Nem kellett elem hozzá, sem rezgő, önringató funkciók, sem előre beprogramozott altató dallamok. Csak én kellettem hozzá és a szándékom, hogy hordozok. Annyira természetes volt. Segített együtt élni, kapcsolódni. Ez a kis eszköz, amely olyan egyszerűnek tűnik, egy teljesen más életritmust tud adni a kisgyermekes családoknak. Számomra ezt jelenti a hordozás.

3

During our short stint living in England when I was 8, one of my favorite adventures was when we were able to take a walk in the forests behind our house. We had just moved from Kuwait where I had spent most of my life after moving from my home country South Africa. The diffirence was very apparent, and I loved getting lost in the woods. To my the beautiful trees, the blue skies and many animals in the fields was the most fun adventure I could hope for. I had always found peace when I was in nature, and that had followed me into adulthood.