Ezen a képen a zuglói Móra Ferenc Általános Iskola patikán berendezett növénysarka látható egy letört karú, valamilyen teleszkópos alumíniumrúddal kitámasztott állkapcsú műdínóval, ami csonkaságáról tudomást nem véve házsártoskodik Móra Ferenc emlékplakettje alatt. Aznap (2026 április 12.) többször elmentem a dínó meg a növénykompozíció előtt, de a sokadik alkalommal csak nem bírtam ki, lefotóztam.
Egyrészt gyönyörűek a növények – jómagam több monstera haláláért vagyok felelős -, másrészt minden elismerésem annak, aki a dínót ebben az állapotában is fontos esztétikai elemnek gondolta, harmadrészt a képen semmi sem árulkodik arról, hogy aznap választások voltak, és pont ezért szeretem.
Az a pár perc, amit ebben a sarokban töltöttem, ebben a nyugodt és mozdulatlan közintézményi oázisban, egyszerre adta az állandóság és a változás, az örök és ideiglenes, az emberi és bolygónyi lépték meglétének illúzióját. Növény, állat, ember. Nem mellesleg annak jelöletlen és fel nem címkézett emlékét is, hogy aznap – szavazatszámlálóként – mindenkivel találkoztam, aki a 14. kerület 068-as számú szavazókörében élt a szavazati jogával.
A növényeket, a dínót és Móra Ferenc emlékplakettjét ez nem különösebben érdekelte, csak remek díszletet szolgáltattak az eseményhez.
