Az első próbálkozás

1

A képen egy családi jelenet látható, a karácsony előtti Szent Miklós napja. A mikulás sajnos már nem él. A kukoricacsuhébajszú Mikulástól megszeppentek a gyermekeim, akik elég kicsik voltak még, 1993-ban születtek. Nagyon sok gyerekhez ellátogatott a környéken, minden gyermeket megköszöntött. Bartos Béla, a fényképen látható télapó már sajnos nincs köztünk, de ekkor édességet hozott nekünk.

2

Piskolt számomra mindig a gondtalan gyermekkort jelentette. A hosszú nyári napok a nevetésről, a biciklizésről és a végtelennek tűnő kalandokról szóltak. Minden utca ismerős volt, minden mező új felfedezést ígért. A családom szeretetet, biztonságot adott, a vidék csendje pedig megtanított arra, hogy a legnagyobb boldogság sokszor a legegyszerűbb pillanatokban rejtőzik. Ma is, ha Piskoltra gondolok, a napfényes udvarok, a poros utak és a gyermeki vidámság jut eszembe. Ezek az emlékek már örökre velem maradtak. Ez a két kép pedig egy-egy boldogan eltöltött napot idéz fel a gyermekkoromból.

4

Ezek a képek tökéletesen visszaadják azt a játékos, szeretetteljes közeget, amiben falun felnőttem. Nálunk mindig találtunk valamit, amivel le tudtuk kötni magunkat, és a hétköznapi tennivalókat is élvezetessé tudtuk tenni. Azt hiszem, nem sok kisgyerek mondhatja el magáról, hogy a hagyományos kenguru mellett szatyrokban, sőt, egy fonott kosárban is hordozták őket! Bár az emlékeim már megkoptak, ezek a fotók örök emléket állítanak azoknak a mókás perceknek. Hálás vagyok értük.