Nemrégiben átnéztem az összes fotómat (analógot és digitálisat egyaránt) és megpróbáltam rendszerezni őket. Nálunk nem volt szokás dátumokkal és helyszínekkel ellátni az albumok lapjait, így egy egész délutánt töltöttem azzal, hogy időrendbe tettem a képeket, megpróbáltam kiszámolni, hogy mikor készült és nem utolsósorban rájönni, hogy hol jártam, amikor elkattintottam a gépet. Ahogy nézegettem a képeket, számos felismerésre jutottam, többek között arra, hogy tiroli utam során készített képeimnek gyakori elemei a felszíni víztestek. Életemben először külföldi utazáson Tirolban vettem részt 2003 tavaszán. Az utat az általános iskolai német tanárom szervezte és több osztálytársammal, illetve felsőbb évfolyamossal utaztunk. Az egész útra úgy emlékszem vissza, mint ami nagyon "vizes" volt. Alig akadt olyan napszak, amikor ne csöpörészett volna az eső és nem meglepő módon, mivel a hegyek között voltunk, előbb-utóbb belefutottunk egy folyóba, patakba vagy tóba, bármerre is indultunk. Mivel én az országnak egy olyan szegletéből származom, ahol a legkisebb bucka is már komoly dombnak számít, ezért engem a gyönyörű hegyek és a lépten-nyomon felbukkanó álló- és folyóvizek egészen elvarázsoltak.
További történetek
1
A Palatinus-tóhoz közel – ami egy bányató – találtak a barátnőmék a kertjükben egy kacsát. Mivel volt baromfiudvaruk, ezért megtartották. Sokat foglalkoztak vele, mindig kivették az ólból, néha berakták egy vályúba úszkálni, és a végén úgy megszelídült, hogy már odament hozzájuk, amikor hívták. Egyszer egy nagyon meleg nyári napon kitaláltuk, hogy vigyük le a kacsát is magunkkal úszni a Palatinus-tóba. A szélén nagyon jól érezte magát, de amikor fejest ugrottam mellette, akkor megijedt, és kiment. Sokat jártunk le ehhez a tóhoz, mivel közel volt.
5
2025 októberében meglátogattam a kisebbik lányomat, aki a diploma utáni Erasmus évét töltötte Portugáliában. Közösen felfedeztük Lagos környékét, de a legemlékezetesebb számomra az Atlanti-óceán melletti partvidék marad. Bár csak egy évet töltött kint, vissza szeretne költözni ide olyan jól érezte magát itt.
2
Gyerekoromban sok időt töltöttünk a szüleimmel a Zsóry fürdőben lévő nyaralónkban. A nyaralónk Szihalomhoz közeli oldalon volt, a szihalmi oldalon. Rendezett kis nyaralóövezet volt, ahol mindig jó érzés volt lenni. Miután felkerültem Budapestre érdekes felismerés volt az számomra, hogy annak a gyermekkori kedves helynek az érzéseit a fővárosban a Római-parton sokszor átélem. Már az első római parti látogatásom során egyértelművé vált számomra, hogy ezt a helyet ezekhez a szép gyermekkori emlékeimhez kötöm. Amikor nyáron kimegyek a Római partra sokszor eszembe jutnak azok az illatok, emlékek, amiket akkor megéltem ott a Zsóryban. Gondtalan gyermeki nyarak, nyaralások, nyársalások, grillezések emlékei ezek jutnak eszembe, ha megérkezem a Római partra. Ezt a képet a barátom analóg gépével készítettük a nyár elején a Fellini bisztróban, ahol mindig újra gyereknek érezhetem magam és csak figyelem a limonádéval a kezemben ülve a Dunát. Szeretem nézni a vizet a folyóparton ülve. Megnyugtató és legalább arra az időre, amíg itt vagyok és nézem a víz mozgását, az előttem elsuhanó hajókat, kajakozókat, addig el tudom felejteni azokat a dolgokat, amiket a hétköznapi életben gyakran cipelek magammal. Ezáltal nekem a Római-part egyszerre jelenti a gyermekkori nosztalgiát, gondtalanságot, kikapcsolódást is.
4
2023 nyarát Piranban töltöttük, ami Szlovénia egyik legjobb nyaralóhelye. Az analóg gépet is magunkkal vittük, amibe fekete-fehér filmet tettünk. Bár nem engedélyezett, mi a vadonban vertük fel a sátrunkat és úgy töltöttünk három éjszakát, hogy a turistáktól messze egy kirándulós ösvény félreeső helyén pihentünk. Nem volt konfliktusoktól mentes, de megérte az élmény miatt.