A tó fenekén

1

A Palatinus-tóhoz közel – ami egy bányató – találtak a barátnőmék a kertjükben egy kacsát. Mivel volt baromfiudvaruk, ezért megtartották. Sokat foglalkoztak vele, mindig kivették az ólból, néha berakták egy vályúba úszkálni, és a végén úgy megszelídült, hogy már odament hozzájuk, amikor hívták. Egyszer egy nagyon meleg nyári napon kitaláltuk, hogy vigyük le a kacsát is magunkkal úszni a Palatinus-tóba. A szélén nagyon jól érezte magát, de amikor fejest ugrottam mellette, akkor megijedt, és kiment. Sokat jártunk le ehhez a tóhoz, mivel közel volt.

4

Nemrégiben átnéztem az összes fotómat (analógot és digitálisat egyaránt) és megpróbáltam rendszerezni őket. Nálunk nem volt szokás dátumokkal és helyszínekkel ellátni az albumok lapjait, így egy egész délutánt töltöttem azzal, hogy időrendbe tettem a képeket, megpróbáltam kiszámolni, hogy mikor készült és nem utolsósorban rájönni, hogy hol jártam, amikor elkattintottam a gépet. Ahogy nézegettem a képeket, számos felismerésre jutottam, többek között arra, hogy tiroli utam során készített képeimnek gyakori elemei a felszíni víztestek. Életemben először külföldi utazáson Tirolban vettem részt 2003 tavaszán. Az utat az általános iskolai német tanárom szervezte és több osztálytársammal, illetve felsőbb évfolyamossal utaztunk. Az egész útra úgy emlékszem vissza, mint ami nagyon "vizes" volt. Alig akadt olyan napszak, amikor ne csöpörészett volna az eső és nem meglepő módon, mivel a hegyek között voltunk, előbb-utóbb belefutottunk egy folyóba, patakba vagy tóba, bármerre is indultunk. Mivel én az országnak egy olyan szegletéből származom, ahol a legkisebb bucka is már komoly dombnak számít, ezért engem a gyönyörű hegyek és a lépten-nyomon felbukkanó álló- és folyóvizek egészen elvarázsoltak.

5

Az elmúlt 40 közös évünkben mindig is a víz jelentette a pihenést, a kikapcsolódást. Egyformán szeretjük a patakokat, a folyókat, a tavakat és a tengereket, mindegyik partján megleljük a nyugalmat. Sokszor elég csak ülni a szélén, a homokban, a füvön, hogy elöntsön a végtelenség, a megnyugvás. A fotók Kisorosziban (Szigetcsúcs), a Balaton partján és Korfu tengerpartján készültek, de a börzsönyi Morgó-patak éppúgy ismerős és kedvenc, mint a Tisza zegzugos tájai, vagy a népszerű tengeri fürdőhelyek a Földközi-tenger különböző pontjain. A víz számunkra több, mint egy elem, simogatás és ölelés, fagyos lehelet a télben és hűvös érintés a forró nyári napokon, játszótér a gyerekeinkkel, hamarosan majd az unokánkkal, utazás - pl. szárnyashajóval a Dunán Bécsig, kenuzás a kis Túron, mezítlábas pancsolás a napsütötte hegyi túrák közben, frissítő szomjoltó a kirándulás alatt felfedezett forrásból, éltető erő a kertemben, ha végre felülről érkezik eső formájában... És az is nagyon jó érzés, amikor az ország különböző, értékes vizeiben fürödhetünk egy-egy jól megépített élményfürdőben, hiszen az a víz is erőt ad. Vigyázzunk rá, bármilyen formában érkezik!