Ugrás a tartalomra

Kérjük, jelentkezz be vagy regisztrálj, hogy megoszthasd fotóidat és történeteidet.

Szomszédunkban egy idős házaspár lakott. A férj méhészkedett: több kaptárt tartott a kertben, és saját mézet készített. Így már egészen kisgyermekként megismerkedtem a méhek világával és életével. Nem múlt el úgy nyár, hogy legalább két-három méh meg ne csípett volna. Gyakran láttam, ahogy egy-egy méhcsalád kirajzik, sokszor éppen a kertünk fáira telepedve. Ilyenkor jött a szomszéd bácsi, és óvatosan begyűjtötte őket.

Sokszor figyeltem, ahogy méhészruhában, kezében a füstölővel végignézi a kaptárokat és ellenőrzi a készülő lépeket. Ma is emlékszem az elektromos mézpergető jellegzetes hangjára. Szinte természetes volt, hogy egyik középiskolai biológia dolgozatom témájául is a méheket választottam.

Később a fotózás lett a szenvedélyem, amelynek azóta is szívesen hódolok. A méhek gyakran kerülnek a fényképezőgépem elé, és mindig arra törekszem, hogy egyre szebb képeket készítsek róluk. Ez korántsem könnyű feladat: aprók, gyorsak, kiszámíthatatlanul mozognak. Mégis éppen ez teszi izgalmassá a megörökítésüket.

Ezek az apró, szorgos élőlények végigkísérték az életemet, és valójában minden ember életének fontos szereplői. Nem véletlenül tartja a közismert mondás: ha a méhek eltűnnének, annak beláthatatlan következményei lennének az egész élővilágra – és végső soron ránk, emberekre is.

Dátum

2013

Helyszín

Szabolcs, Magyarország

Gyűjtemény

Mi és a méhek

Kulcsszavak
méhek méh méz kaptár lép digitális
Azonosító szám

MM.2026.8

Licensz
Néprajzi Múzeum

További történetek

Dobozi méhes fesztivál - 2026-06-18 15:27 - Óréné Szabó Erzsébet 2
2025
Dobozi méhes fesztivál
Doboz, Magyarország

A rendszerváltás után tanakodtunk azon, mi legyen a falunapunk tematikája. Történelmi gyökereink miatt (a környéken nagyon népszerű disznótartás, makkoltatás, különböző pörköltnapok.) rájöttünk, 1138-tól datálva a település erdein a grófi méhészkedés jelen volt. Ezzel is meg akartuk különböztetni magunkat a környékbeli fesztiváloktól. 18 éve volt az első fesztiválunk, ami Békés megyében nagyon híres lett. A gyulaiak például ezután rendezték meg a sajátjukat, ami sokkal híresebb is lett. A legnagyobb büszkeségünk ezzel kapcsolatban az, hogy eleinte csak 1 méhésszel indultunk. Ahogy évről-évre rendeztük meg, egyre nőtt a résztvevő méhészek száma is. Voltak olyanok is, akik ennek hatására a faluban méhészkedésbe kezdtek, ami elindított egy lavinát a fiatalok körében nagyon népszerű lett a méhészet, emiatt a fiatalok helyben maradtak, részt vesznek a fesztiválunkon is. Óriási büszkeség számunkra, hogy a fesztiválnak ilyen maradandó hatásra lett több fiatal életére. Bálint Gergő Feri bácsi tanítványa volt, ú volt az a fiatal, aki azt mondta a fesztivál kapcsán, hogy érdemes lenne erre pályázni is. Mindent kapott hozzá, amivel megtudta venni az első méhcsaládjait és minden felszerelést és eszköz. Az ő lelkesedése vonzotta a csapatokat. Most is jönnek a fiatalok, külön pavilon van számukra, ez a közösséget is fejlesztette. A méhész közösség nagyon nagy, itt Dobozon. A kígyósi méhészek és más településekről is érkeznek a dobozi méhészfesztiválra. A mézesfsztivál nem csak a méhészetről szól - rengetegen látogatnak ide a családi hangulat, a baráti társaságok, a főzőverseny miatt. Évről-évre visszajárnak akár a szomszéd településekről is, akik minden évben alig várják, hogy jöhessenek. A dobozról elszármazottaknak is hagyománya van, hogy hazahívjuk őket, hogy majd ők mesélik, itt milyen élet van. Mindenfajta közösség képviselteti magát, különböző módokon: fogathajtók (ez is grófi örökség), népdalénekesek, táncosok, aerobikosok, stb. ilyenkor mindenki fellép. A fogathajtás miatt két napos szokott lenni a fesztivál. Az idősebb generáció tagjai a kezdetek óta követi a fesztivál életét. A fesztivált megelőzően szokott lenni kézműves tábor is, ahol már hetekkel korábban elkezd készülni a közösség, például mézeskalácsot díszítünk.

Méhek a kertemben - és egyéb vendégek - 2026-06-18 12:11 - Rothman Krisztina 5
2026
Méhek a kertemben - és egyéb vendégek
Wekerletelep, Magyarország

Hét éve van saját kertem. Azóta kertészkedem. És azóta tanulom, hogyan tudok legjobban együtt élni és együttműködni a természettel. A méhek és egyéb beporzók (az egyik képen egy kék fadongó látható, egy másikon egy lepke és egy méhecske versenye) életét figyelem, igyekszem olyan virágokkal ellátni őket, amelyeken megpihenhetnek és virágport is gyűjthetnek. Mostanra, amint az szintén látszik az egyik fotón, már a sünök is állandó vendégeink. A katicák vígan eszegetik a levéltetveket, a levelek közt csigák és giliszták pihennek, bodobács-party is sokszor van a napsütötte köveken és a múlt héten felfedeztem egy apró gyíkot, ami a téglafalon lakik. A kert tanít. És a kert él. Ha hagyjuk!