Kicsi fiam, amikor megérkezett 2016 márciusában, még nem tudta, hogy milyen sokfelé fogunk menni azon a nyáron: vonattal és busszal, esküvőre vagy csak le a völgybe. Még nem sejtette, hogy milyen hideg lesz az a tél, amelyet a hátamon tölt majd, és amikor befagyott a Balaton, még csak nézte a jeget a nagy hidegben. Először egy rugalmas kendőben hordoztam, amelyet kölcsönkaptam, majd egy Lana Rubin kendőt használtam majdnem két évig. Azóta is megvan – oly sok emlék köt hozzá, hogy a részemmé vált.
Egy ízben két kicsi babát tartottam, fiam keresztanyjának pár hónappal fiatalabb lányát az ölemben, a fiamat a hátamon. A legkedvesebb számomra az a kép, amelyen a nagymamám is ott van a háttérben: a csodálatos Nagyi, aki olyan alapot adott a puszta személyiségével, amely azóta bennem él tovább. Ő az, aki varázskezeivel a kék kesztyűt, sapkát kötötte nekünk, míg édesanyám a hordozókabátot varrta meg. A hajamat, mely mindig hosszú volt, azon a nyáron rövidre kellett vágnom. Faragtam neki egy rágókát fából, amikor nem rágcsálta, a nyakláncom volt. Amikor ő nem volt a hátamon, akkor is ringatóztam – átalakultam. Anyává lettem, és semmiért nem adnám ezt a változást.
Az az első időszak, minden nehézségével, a világot, a növekedést, és egy életre szóló csoda kezdetét jelentette nekem: a hordozás, a szoptatás, az együtt alvás, a mosipelus, a BLW hozzátáplálás, az EC, s később a Waldorf, mind-mind eszköz volt: egy egységes rendszer, mely utat mutatott, hogy mi ketten összekapcsolódjunk egy életre. Az akkor folyamatosan a hátamon ringatózó kicsi puttonyom azóta már a saját lábán rohangászik. A hajam megnőtt. Mindannyian bölcsebbek lettünk tíz esztendővel
És az a ragyogás, amit együtt megéltünk, belénk költözött.
A kis manó a kenguruban
Kulcsszavak
Azonosító szám
GYKH.2026.23
Licensz
További történetek
1
Nyári időszakban, nyári szünetben unokám a négy fiával naponta látogatják a strandot, úsznak, játszanak, ugrálnak, labdáznak. Egyszer én is velük mentem, akkor készült ez a fotó. Hajdanán sportoló voltam, atletizáltam. Mikor unokám kicsi volt, még bemutattam a Balatonparton az összes versenyszámot, amit ismertem. A fényképen csak a két legnagyobb dédunokám látható.
1
Tinédzser lányként igyekeztem mindig találkozási lehetőséget keresni a távolabb élő barátnőimmel, így jött az ötlet, hogy a dédszüleim régi portájára több napos találkozót szervezzek. Össze is gyűltünk jó néhányan, azonban egy hálózati probléma miatt a házban elment az áram és a vízellátás is megszűnt. Ám ekkor vált igazán izgalmassá a dolog, ugyanis a világítást gyertyákkal oldottuk meg, a vizet pedig a kútból mertük. Szinte játékként fogtuk fel, hogy ily módon kell megoldanunk, de mindenki jól érezte magát, és azóta is az egyik legjobb közös kalandunk volt, amire mindig szívesen gondolunk.
1
2016 decemberétől pár hónapra lezárták a Kossuth Lajos téri metróállomást. Ez persze megnehezítette azok napját, akik ott szerettek volna fel- vagy leszállni az M2-es metróról, de talán még ők sem bosszankodtak nagyon. Ugyanis nem pótlóbuszon kellett megtenni az utat a Kossuth tér és a Batthyány tér között, hanem pótló hajón. Nagyon hideg és szeles volt hajóval átkelni a Batthyány térre, a baráti társaság mégis mindig a hajófedélzeten vészelte át az oda- és visszautat; valahogy így izgalmasabb volt reggel az út az iskolába, mint metróval.
1
A város is felfedezésre vár! Egy kisgyerekkel újra-és újra felfedezhetjük a város rejtett részeit, és néha megszeghetjük a szabályokat is, hiszen olyan csábító. A Kossuth téren. André fiam általában szabálykövető és megbízható, de azért szeret játszani, feszegetni a határokat. Ez is a tanulási folyamat része, miközben csak játszunk a téren.