A képen egy testvérpár szerepel, akik épp a román tengerparton, Konstanca városában vannak. Vajna József és Vajna Beáta egy játék lovon és szekéren ülnek, a szüleik pedig megörökítették ezt a pillanatot.
Józsefnek asztmás köhögés betegsége volt, így az orvosa azt ajánlotta, hogy érdemes lenne sóbányákat és a tengerpartot meglátogatni, időközönként.
A család így többször is járt Konstancán és Mamaian is (több kép is van, de sajnos csak ezt az egyet sikerült megtalálni), illetve Tordán és Parajdon, de ezekről nem készült kép.
Kiegészítő történet: Egy középosztálybeli családnak drága mulatságnak számított egy ilyesfajta utazás, ezért a legtöbb esetben hazai termékekkel érkeztek a kikötővárosba, hogy ellensúlyozni tudják a költségeiket egy kis bevétellel. A rendőrség ezt az elképzelést nem teljesen díjazta, így nem engedték az embereket engedély nélkül árai, a gyerekek szülei viszont kijátszották a rendszert: korabeli nudista strandon belül kezdtek árulni termékeket, hisz oda a rendőrök nem léphettek be.
A betegség, mint mentség
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2026.620
Licensz
További történetek
1
Ez egy alpaka. A Sehol-sziget Alpaka Farmon voltunk a családommal. Az állatokhoz nem szabadott hozzáérni, vagyis a fejüket nem volt szabad megfogni. A képen a kisebbik fiam látható, ő is kapott egy alpakát. Mindenkihez tartozott egy állat, és mindenki a sajátját etethette a farmon. A nyakától felfelé nem szabadott hozzáérni, mert állítólag szívinfarktust kapnak tőle. (Legalábbis nekünk ezt mondták.) Ezek a fiúk a karám mögött vannak, és csak a fiúkat lehetett sétáltatni. A lányok a karám másik részén voltak elkülönítve. A végén lehetett alpaka szappant vásárolni, ami kézműves szappan volt, és mindenkinek a „saját” alpakájához kapcsolódott.
1
A Palatinus-tóhoz közel – ami egy bányató – találtak a barátnőmék a kertjükben egy kacsát. Mivel volt baromfiudvaruk, ezért megtartották. Sokat foglalkoztak vele, mindig kivették az ólból, néha berakták egy vályúba úszkálni, és a végén úgy megszelídült, hogy már odament hozzájuk, amikor hívták. Egyszer egy nagyon meleg nyári napon kitaláltuk, hogy vigyük le a kacsát is magunkkal úszni a Palatinus-tóba. A szélén nagyon jól érezte magát, de amikor fejest ugrottam mellette, akkor megijedt, és kiment. Sokat jártunk le ehhez a tóhoz, mivel közel volt.
5
2025 októberében meglátogattam a kisebbik lányomat, aki a diploma utáni Erasmus évét töltötte Portugáliában. Közösen felfedeztük Lagos környékét, de a legemlékezetesebb számomra az Atlanti-óceán melletti partvidék marad. Bár csak egy évet töltött kint, vissza szeretne költözni ide olyan jól érezte magát itt.
2
Gyerekoromban sok időt töltöttünk a szüleimmel a Zsóry fürdőben lévő nyaralónkban. A nyaralónk Szihalomhoz közeli oldalon volt, a szihalmi oldalon. Rendezett kis nyaralóövezet volt, ahol mindig jó érzés volt lenni. Miután felkerültem Budapestre érdekes felismerés volt az számomra, hogy annak a gyermekkori kedves helynek az érzéseit a fővárosban a Római-parton sokszor átélem. Már az első római parti látogatásom során egyértelművé vált számomra, hogy ezt a helyet ezekhez a szép gyermekkori emlékeimhez kötöm. Amikor nyáron kimegyek a Római partra sokszor eszembe jutnak azok az illatok, emlékek, amiket akkor megéltem ott a Zsóryban. Gondtalan gyermeki nyarak, nyaralások, nyársalások, grillezések emlékei ezek jutnak eszembe, ha megérkezem a Római partra. Ezt a képet a barátom analóg gépével készítettük a nyár elején a Fellini bisztróban, ahol mindig újra gyereknek érezhetem magam és csak figyelem a limonádéval a kezemben ülve a Dunát. Szeretem nézni a vizet a folyóparton ülve. Megnyugtató és legalább arra az időre, amíg itt vagyok és nézem a víz mozgását, az előttem elsuhanó hajókat, kajakozókat, addig el tudom felejteni azokat a dolgokat, amiket a hétköznapi életben gyakran cipelek magammal. Ezáltal nekem a Római-part egyszerre jelenti a gyermekkori nosztalgiát, gondtalanságot, kikapcsolódást is.