2023. október 23-án a Tanítanék Mozgalom, az OKA és a Fővárosi Önkormányzat közösen szervezett demonstrációt Budapesten. A tömeg a Hősök teréről vonult az Oktogonnál felállított színpadig. Szimbolikus helyszineken voltak megállók a vonulás közben: a Kölcsey Gimnáziumnál, majd az orosz nagykövetségnél. A Tanítanék képviselői és kirúgott tanárok vezették a tömeg egy részét. Az egyik kép épp a Munkácsy Mihály utcában készült, a Kölcsey előtt, ahonnan egy bő évvel azelőtt 5 tanárt rúgtak ki a polgári engedetlenségben való részvételük miatt. 2023. októberére nem múlt el a fájdalom és a düh, s ezek az érzések fogalmazódtak meg a Tanítanék beszédében is, ami egyfajta vádirat volt a bántalmazó, a gyerekeket darabárunak tekintő, az oktatásban dolgozókat s úgy általában az állampolgárokat semmibe vevő hatalommal szemben, s ahol minden vádpontnál kimondtuk: a kormány bűnös. Hárman szólaltunk fel a Mozgalom részéről: Berta Bea, Pilz Olivér és én. Mindhárman tanárok, de a felszólalás pillanatában már csak múltidőben: engem kirúgtak, Bea felmondott az év márciusában a kollégái kirúgása miatt és a hazug és roncsoló rendszer elleni tiltakozásként, Olivér pedig nem volt hajlandó elfogadni a bosszútörvényként emlegetett státusztörvényt, ezért ekkor már a felmondási idejét töltötte. A képeket Csoszó Gabriella készítette, aki szinte az összes tüntetésünket végigdokumentálta. A tüntetés után alig több mint három hónappal kitört a kegyelmi botrány, a továbbiakat már mindenki ismeri...
2023. október 23-i tüntetés
Kulcsszavak
Azonosító szám
OKT.2026.49
Licensz
További történetek
2
Az iskolás éveim alatt az október 23. mindig kiemelt figyelmet kapott, főleg az intézményi keretek között nagyon nagy szerepe volt a megemlékezésnek. Általános iskolában alapos készülődés előzte meg az ünnepet. Minden évben az iskola 8. évfolyamos tanulói előadással készültek, melyet az intézmény apraja-nagyja megnézett az ünnep előtti utolsó tanítási napon. Az előadással készülő évfolyam a falubeli megemlékezésen, október 23-án is kiállt a megemlékezők elé. Az ünnepség további műsorszámokkal bővült, megemlékező beszédekkel, versmondással, az eseményhez illő zenés, énekes produkciókkal, valamint rövid néptáncbemutatóval. A műsor vége után a művelődési háztól indult a közös (sokszor fáklyás) koszorúzási menet a helyi 1956-os emléktáblához. A koszorúzást itt is megelőzte egy rövid megemlékezés. Ezt az eseménysorozatot évente átéltük egykori osztálytársaimmal, eleinte először még csak az iskolai keretek között, később már a falusi megemlékezésen résztvevőként is, mivel a helyi néptáncegyüttes törzsgyökeres tagjai voltunk közeli barátaimmal. Így az ünnepi műsorokban már évekkel azelőtt részünk volt, mint ahogy nyolcadikosok lettünk. Sokszor mi vittünk egy-egy fáklyát a koszorúzás helyszínére népviseletben. Nyolcadik osztályban már az egész ünnepi műsor a mi szerepeinkből épült fel. Gimnáziumban is hasonló szerepet töltött be az iskola életében ez a megemlékezés. Minden évben iskolai műsort láthattunk a drámai tagozatos évfolyamtársaink előadásában, ami mélyen megérintett minket. Az előadásokat koszorúzás követte. Az elmúlt években már leginkább munkaszüneti napként tekintek történelmünk e jelentős napjára. Családi keretek között a megemlékezés megmaradt, de formája már nem egyezik a régi intézményes keretekkel. Nem olyan kötött, valamikor együtt töltjük, valamikor külön. Van kötődés is a családi emlékezetben az 1956-os eseményekhez. Ez apai dédpapámon keresztül jött létre. Egy pesti munkásszálláson lakott, amikor kitört a forradalom, sok felemelő, de olykor borzasztó dolgot is látott. Ezeket hazatérte után elmesélte a családnak, nagymamám sokszor felidézi, újra és újra elmeséli ezeket nekünk. Nagymamám így mesélte: "... Édösapám 1956-ban Budapestön dolgozott. A Kilián laktanya égy része ekkor munkásszállásként működött, apám a munkatársaival ott lakott. Mikor kitört a forradalom, otthon tartózkodtak, és ettül kezdve nem hagyhatták el az épületöt. A harc kezdete után két tűz közé kerültek, mert az épületbül kifelé lőttek a katonák, kintrül pedig befelé a forradalmárok. Az ott lakók égyike sűrűn-sűrűn nézögetött kifelé az épület ablakán. A többiek állandóan figyelmeztették a veszélyre, de ő ezt gorombán visszautasította. Az égyik ilyen alkalommal éppen hátrafordulva utasította vissza társai jóindulatát, még be sé fejezte, amikor kintrül fejbe találták. A holtteste napokig feküdt az épület folyosóján. "
1
Az MNM Báthori István Múzeum munkatársaként 2024, 25 és 26-os október 23-ai ünnepségek napjánain is dolgoztam. Mivel ünnepnap, a múzeum megtekintése ingyenes volt, vártunk és fogadtuk a látogatókat az egész nap folyamán. Az elmúlt években ezeken az ingyenes napokon sok látogató kereste fel, az MNM Báthori István Múzeum új kiállításait.
1
2023. október 23-án este az Oktogonon ért véget a civil, diák- és tanárszervezetek közös oktatásügyi demonstrációja. A tüntetők a Hősök teréről vonultak át az Andrássy úton keresztül az Oktogonig, ahol ekkor már látható volt Azahriah tripla Puskás Aréna-koncertjét (2024. május 24–25-26.) reklámozó óriásplakát, amelyet október elején helyeztek ki. Azahriah történelmi, tripla-koncertje rendkívül nagy érdeklődést váltott ki a magyar társadalomban. Az, hogy egy 22 éves, teljesen önerőből, a YouTube-ról és az internetről indult magyar előadó képes volt egymás után háromszor megtölteni az Arénát – amire korábban egyetlen hazai zenész sem volt képes – a hazai közönségben a kollektív büszkeség érzését keltette. Azahriah produkciója képes volt áttörni a szubkulturális és korosztályos falakat, és egy egyedülálló, generációkon és társadalmi csoportokon átívelő kulturális hidat képezett a polarizált magyar társadalomban.
4
Budapestre költözésem után alakult ki az a hagyomány, hogy szinte minden nemzeti ünnepnapon meglátogatom valamelyik múzeumot vagy akár többet is egy napon kihasználva az ingyenes belépést. 2025 október huszonharmadikán délelőtt a Szépművészeti múzeumban a William Blake tárlattal kezdtem a túrámat. Az első képen látszik, ahogy a Hősök terén folynak a munkálatok a későbbi ünnepségre készülve. Második helyszín a Magyar Nemzeti Galéria Czimra Gyula kiállítása. Őt korábban nem ismertem, munkásságával itt találkoztam először. A várból kissé hektikus volt a hazajutás délután a belvárosi lezárások és terelések miatt. A buszom csak nagyon lassan tudott haladni, kezdett az eső is csepegni. A Nyugatit elhagyva a Podmaniczky utcába kanyarodott be a terelt jármű, ekkor pillantottam meg egy kínai családot, anyuka és apuka kézen fogva sétált a kokárdát viselő kislányukkal. Ez a pillanatkép mélyen az emlékezetembe vésődött és azóta is sokszor felidéződött bennem.