Gastarbajter Archívum: vendégmunkásság személyes- és fotótörténeti gyűjtőmunkája
A Gastarbajter Archive egy vajdasági kezdeményezés, amely az 1960-as és 1980-as évek közötti jugoszláv vendégmunkásmigráció emlékezetét kutatja és archiválja. A projekt személyes történeteket, családi fényképeket, leveleket, tárgyi emlékeket és kétnyelvű interjúkat gyűjt annak érdekében, hogy megőrizze és újraértelmezze a migráció társadalmi, kulturális és érzelmi örökségét. Célunk, hogy az egyéni élettörténeteken keresztül láthatóvá tegyük azt a tapasztalatot, amely generációkon át formálta Vajdaság és a tágabb jugoszláv térség mindennapjait - és mindezidáig meglepően alul dokumentált része a vajdasági közelmúltnak.
Egy bordó Ford Taunus a hetvenes évek végéről: krómozott lökhárító, hosszú motorháztető, szépre csiszolt karosszéria. Egy vendégmunkás vezeti haza Nyugat-Németországból egy vajdasági kisvárosba. Az idegenben végzett munka eredménye: egyúttal a jólét, a szabadság, a kapitalizmus szimbóluma. Ez a kép, amelyet olvasás közben könnyű magunk elé vetíteni egy egyedi történethez tartozik, egyik interjúalanyunk mesélte nekünk, mégis: mindannyiunk számára ismerős motívumokat hordoz.
A hagyományos családi albumokban bizonyos helyzetek újra és újra visszatérnek: az esküvő, az elsőszülött érkezése, a tengeri nyaralás. A kivándorlás és a migráció fotói gyakran ugyanilyen visszatérő pillanatokat rögzítenek: a visszatérést, az első fizetésből vett ajándékokat, a külföldi munkahelyet, a családi látogatásokat vagy az indulás előtti utolsó közös képet. Ezek a fényképek nem csupán egyéni emlékeket őriznek, hanem egy egész korszak vágyait, lehetőségeit és tapasztalatait teszik láthatóvá.
A Gastarbajter Archive ezeket a fotókat és a mögöttes történeteiket gyűjti, ugyanakkor eseményeket, programokat is szervez. Május elején szerveztük meg a Gastarbajter Napokat Szabadkán, ahol - többek között a Jelenarchívum munkatársával, Martincsák Katával is jobban megismerkedhettünk, mivel felkértük szakértőként egy kerekasztal-beszélgetésre - művészeti kiállítások, előadások, workshopok és közösségi programok segítségével próbáltuk körbejárni a migráció, a hazatérés, az otthon és az identitás kérdéseit. A projekt mögött álló csapat tagjai ma maguk is különböző országokban élnek és dolgoznak: Novák Lea kurátor, Tóth Tamara irodalomtörténész és Éva van Wijk történész. A jelenkori migráció így nemcsak kutatási témánk, hanem személyes tapasztalatunk is.
A gastarbajter témával való foglalkozás Tamara doktori kutatásából nőtte ki magát; a projekt kutatási hátterét és tudományos beágyazottságát elsősorban ő biztosítja. Doktori kutatása révén a projekt nemcsak személyes történetek gyűjtéseként, hanem a vendégmunkás-migráció kulturális és társadalmi jelentőségének tudományos feltárásaként is értelmezhető.
Lea művészeti és kurátori tapasztalata révén a téma nyilvános megjelenésén és közönséghez való eljuttatásán dolgozik, projektvezetőként pedig a projekt láthatóságát és kapcsolódási felületeit koordinálja. Munkája elengedhetetlen szerepet játszik abban, hogy az archívum eredményei szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé és megszólítóvá váljanak.
Éva valamivel később csatlakozott a csapathoz, de kulcsszerepet vállal a terepmunkában: történészként az oral history módszerével készít interjúkat vajdasági résztvevőkkel szerb és magyar nyelven. Az általa gyűjtött életútinterjúk a projekt egyik legfontosabb forrásbázisát alkotják, hozzájárulva a vajdasági vendégmunkás-tapasztalatok sokszínű dokumentálásához.
A csapathoz a májusi eseményt követően Lódi Csilla történész csatlakozott, aki korábbi kutatásaiban és szakdolgozati munkájában is az oral history módszerével dolgozott. Bekapcsolódásával a projekt vajdasági jelenléte megerősödött és folyamatosabbá vált, ami jelentősen hozzájárul az interjúkészítés gördülékenységéhez, valamint a kutatási folyamatok elmélyítéséhez. Csilla második generációs gastarbajter családba született Svájcban, projektünk mellett pedig a Bácsfeketehegyi Értéktár egyik gondozója, ahol a falu történetét fotókkal és hagyományokkal archiválják.
A projekt vizuális arculatának kialakításáért Móricz Ildikó grafikusművész felel. Munkájában a kortárs vizuális megoldásokat archív dokumentumok és tárgyi emlékek motívumaival – például régi papírokkal, vonatjegyekkel, igazolványokkal vagy jegyzetfüzetekkel – ötvözi, ezáltal olyan vizuális nyelvet teremtve, amely egyszerre reflektál a történeti háttérre és teszi a projektet a mai közönség számára is megszólítóvá.
A vendégmunkásság időszakát kutatjuk specifikusan, mivel a múlt mélyebb megértésén keresztül a jelenkori elvándorláshoz szeretnénk közelebb kerülni (miért lehet Bécsben lépten nyomon szerb nyelvet hallani? Miért van minden második sarkon egy pljeskavicázó vagy épp szerb nyelvű falfirka?).
A 70-es évek migrációs tapasztalatai, az akkor megélt élmények és bölcsességek választ adhatnak a mi jelenlegi migrációhoz kapcsolódó kérdéseinkre. Milyen érzés távol lenni a családtól? Milyen érzés úgy élni két hely között, hogy egyik sem válik teljesen otthonná? Milyen érzés hazatérni egy olyan közösségbe, amely időközben nélküled változott meg? Milyen érzés, hogy szeretnél „hazaadni” valamit a tudásodból, a külföldön megszerzett tapasztalataidból? Mit kezd egy közösség azokkal az emberekkel, akik elmentek, majd visszatértek? És azokkal, akik sosem tértek vissza? Hogyan épül be a migráció során megszerzett tudás egy szülőföld életébe? És mi történik akkor, ha a visszatérés már nem lehetséges?
Munkánkkal a közösségi archiválást szeretnénk erősíteni, amely sokszor sokféle dolgot jelent, például:
Előkeresni a családi albumból azokat a fényképeket, amelyek a kiutazás során, a külföldi munkavégzés, az ottani lakó- és munkakörnyezet vagy a hazalátogatások rövid alkalmai során készültek.
Megőrizni a külföldről hazaküldött leveleket, képeslapokat, amelyek a legfontosabb kapcsolattartást jelentették a családok között.
Interjút készíteni azokkal, akik elmentek dolgozni, és azokkal is, akik itthon maradtak és várakoztak.
Azonosítani a fényképeken szereplő embereket, hogy ne maradjanak névtelen alakok a közös történelmünkben.
Összegyűjteni a vendégmunkás-élet hétköznapi tárgyait: munkakönyveket, útleveleket, munkaruhákat, vonatjegyeket és apró emléktárgyakat.
Dokumentálni, hogyan alakította át a migráció a vajdasági falvakat, családokat és közösségeket.
Megőrizni azokat a történeteket is, amelyek ritkán kerülnek be a történelemkönyvekbe.
- Megmutatni a fiatalabb generációknak, hogy a gastarbajter-történetek nem csupán családi anekdoták, hanem közös kulturális örökségünk részei.
Vagyis az archívumépítés azt jelenti, hogy közösen emlékezzünk, kutassunk, és együtt értelmezzük újra azokat a tapasztalatokat, amely generációk életét és a jelenünket is formálja. Ezt szeretnénk.
A közösségi archívumépítésen keresztül egyfajta “mozgalomként” buzdíthatjuk a vajdaságiakat az emlékek megőrzésére. Jelenleg egy olyan archiváló kisokoson dolgozunk, amely a középiskolás generációt segíti abban, hogysaját családjuk migrációs történeteit és emlékeit feltérképezhessék és összegyűjthessék.
A Gastarbajter Archive nem előzmények nélküli. Az utóbbi években egyre több helyi közösség ismerte fel, hogy a családi fényképalbumokban, padlásokon, fiókok mélyén vagy éppen Facebook-csoportok bejegyzései között olyan vizuális és történeti anyagok rejtőznek, amelyek közösségi emlékezetünk fontos részét képezik. Ebből a felismerésből születtek meg a térség digitális archívumai: a Kishegyesi Digitális Archívum például több mint 12.000 fényképet, dokumentumot és videót rendszerez, kategorizál és tesz kereshetővé a közösség tagjainak adományai alapján.
www.kishegyes.net
E-mail: kishegyesidigitalisarchivum@gmail.com
Hasonló kezdeményezés a nemrég létrejött Horgosi Digitális Archívum is. A lakosok saját fényképeikkel járulnak hozzá a gyűjteményhez, amely így nem csupán képeket őriz meg, hanem kapcsolatokat, történeteket és helyi tudást is.
E-mail: hda.horgos@gmail.com
Ezeknek a projekteknek talán a legfontosabb hozadéka nem is a digitalizálás maga, hanem a rendszerezés. A közösségi médiában naponta kerülnek elő régi fényképek, dokumentumok és emlékek, amelyek néhány nap vagy hét után szinte megtalálhatatlanná válnak a bejegyzések folyamában. A digitális archívumok ezt a szétszóródást akadályozzák meg: kontextust adnak az anyagoknak, adatokat kapcsolnak hozzájuk, kereshetővé és hosszú távon hozzáférhetővé teszik őket. Olyan munkát végeznek, amely egyszerre emlékezetőrzés és tudásmentés.
A Gastarbajter Archive ehhez a törekvéshez kapcsolódik. Míg más archívumok elsősorban egy-egy település múltját dokumentálják, mi a vajdasági vendégmunkás-migráció történeteit gyűjtjük. Célunk azonban hasonló, és az idő sürgető. A vendégmunkás-generáció első tagjai ma már nyolcvan év körül járnak, és velük együtt olyan személyes történetek tűnhetnek el, amelyek soha nem kerültek be sem gyűjteményeskönyvekbe, sem a levéltárakba.
Ha bárkinek a birtokában vannak családi fényképek, levelek, képeslapok, hangfelvételek, dokumentumok vagy bármilyen személyes történet a vendégmunkásság időszakából, nagyon örülnénk, ha megosztaná velünk. Különösen értékesek számunkra az olyan emlékek is, amelyek „jelentéktelennek” tűnhetnek: egy utazás közben készült fotó, egy néhány soros levél vagy egy elmesélt családi történet. Ezekből az apró töredékekből áll össze az a közös emlékezet, amelyet meg szeretnénk őrizni és továbbadni. A hozzájárulásokat digitálisan is fogadjuk, és minden megkeresést bizalmasan, tisztelettel kezelünk.
E-mail: gastarbeiterprojekt@gmail.com
